Már a sarkon járt a tavasz,
de megtorpant hirtelen,
mert ott állt még a tél
erősen, hidegen.

Pedig úgy vártam,
hisz megmutatta magát,
pár napig fogasra került
a vastag télikabát.

Hol vannak az orgonaillatú esték,
a langyos eső áztatta föld,
bimbók és nyíló virágok,
az üde, ébredő zöld?

Zord hideg dermeszti a tájat,
újra kell a télikabát,
már sehol nem találom,
hova lett a tavaszi varázs?

Fázósan gubbaszt a madár,
sétára semmi nem csábít,
látszik reggel a lehelletem,
a hideg csak nem tágít.

Gyere tavasz, hát ne félj,
kergesd el a rút hideget,
tudod milyen nagyon
várnak rád az emberek.