Sánta lábán félretaposott cipő,
karcos szemüvegén nyomot hagyott az idő,
kopott kabátja vállát húzza,
látszik az élet ütötte, rúgta.

Mosolyog, ha hozzá szólnak,
hálás minden kedves szónak,
megkérdezi, mit segíthet,
viccet mesél, megnevettet.

Segít is, ha arra kéred,
nem kér érte fizetséget,
elég neki egy köszönet,
láthatsz szemében örömet.

Boldognak tűnik egyfolytában,
nem kesereg magányában,
barátságát ingyen adja,
ha valaki elfogadja.

Mi rejtőzik a fejében,
gondolatok tengerében,
vidámságát honnét kapja,
talán senki meg nem tudja.

Ha eljön a nagy pillanat,
remélem, kap angyalszárnyat,
lesz szívében örök béke,
ő már megdolgozott érte.