Pók szövi ezüst hálóját,
denevér lóg az ereszen,
kutyák ugatnak az udvaron,
én a holdat kémlelem.

Rám szól egy bagoly,
talán zavarom,
pedig a holdat
biztos nem takarom.

Néha lehull egy csillag,
nyomot hagy az égen,
pillanatra látom,
lélek ül a fényben.

Halkan suttog a szél,
simogatja arcom,
majd hidegre vált,
libabőrzik karom.

Élettel teli éjszaka,
árnyak jönnek, mennek,
emberek az álmokban
más életet élnek.

Mindaz, mire vágynak,
lelkükben rejtőzik,
éjjeli látomásban
kitárul, megnyílik.

Elringatja őket
bűvös varázslat,
csodás képei
egy álomvilágnak.