szo 10/29/22
Pitter Györgyné
Rád gondolok most
Lelkem kertjében ülök
Időtlen szél száll
Időtlen szél száll
Nevet a viruló táj
Mert te itt vagy már
Vállkendőm takar
Tekinteted melenget
Öleli szívemet
Képzelt valóság
Nem engedem el soha
Éltető varázs
2022. október 2.
|
szo 10/29/22
Pitter Györgyné
Ijesztő árkokat vont
arcára az idő.
Ráncai mind
a föld felé mutatnak.
Nevető szarkaláb
nincs a szeme körül,
csak szigor,
harag és rosszkedv
tekint rád.
Készenlétben tartott
puskaport keverget.
Jöttödnek
ő sohasem örül.
|
szo 10/29/22
Dáma Lovag Erdő...
(Emlékezés virágai)
Ó, fehér virágok
Emlékező krizantémok
Mit üzentek az elhunytaknak
Minden sziromra egy könnycsepp hullhat
Minden virág szívünk fájdalma
Szeretteink szomorú siratása
Bánat könnye hull reátok
Hófehér, gyönyörű virágok
|
p 10/28/22
Bíróné Marton V...
"Ott jár a jó kedv mókusa,"
ahol ehet ropogtatva,
hogy megteljen a pocakja,
többit gyűjti az odúba.
Bebújt már a rőt színekbe,
testén, fülén és a farkán,
selymes szőre rozsdabarnás,
hófehér az izmos melle.
Olyan gyorsan, mint a villám,
csapong, ugrál fáról-fára,
hol jár, szemünk nem is látja,
lomb mozgása mutat irányt.
|
p 10/28/22
Bíróné Marton V...
"És jó volt élni, mint ahogy soha, "
Tündér szállt erdei otthonunkba.
Szerelmet varázsolt számunkra,
Mely lángolva lett életünk sorsa.
Esti fényben sokszor sétát tettünk,
Őszi falevelek talpunk alatt.
Múló sorsukkal vívtak viadalt,
Kéz a kézben mentünk el felettük.
|
|
A tájat már biztosan jól ismerő,
busz ablakából hajnalt figyelő,
hűs ködpárát lehelő reggelek,
munkába siető emberek.
Bokrok ágait összekötő,
minden harmatcseppet tündöklő,
szakadozott, tépett pókhálók,
de már eltűntek a benne lakók.
|
Elmúlt a szép nyár, oly hamar
roppan lábam alatt az avar,
hosszú sétára indulok,
amíg lehet, amíg bírok.
Nyakamat már a kabátba,
leheletem már a távolba,
látom és érzem, itt vagy hát,
megszínezted az öreg fát.
Elém tárod szíved titkát,
|
Már dúdolni kezdem a ritmusát,
az ősznek szívverését, dallamát,
átjárja szívem, lelkem zegzugát,
feledteti ködös, zord hajnalát.
Járom az utam erdőn-mezőn át,
elviszem magammal, mit komponált,
s amott látom az öreg almafát,
lehullajtja a gyönyörű lombját.
|
cs 10/27/22
Pitter Györgyné
Hallod, hogy dobban?
Látod, hogy reszket?
Érzed, hogy izzik?
Karom az ég felé tárom,
hideg szél csípi arcom,
derekam öleli a Nap,
egy könnycsepp sikolt,
halk sóhajjal földre hull.
|
cs 10/27/22
Pitter Györgyné
Ágyad keretében éled már nyolcadik éved,
nincs jártányi erőd, amióta elveszítetted
|
cs 10/27/22
Dáma Lovag Erdő...
(Forradalom, háború elől menekülők)
S elindultak kéz a kézben
Harcok elől, s remény országútján
Rájuk köszöntek ködös nappalok
Hitükkel, melyet követtek, mint vezércsillagot
Elindultak félelemmel és reménnyel
Isten által vezérelve
|
Hajnali köd szitál
ereszkedik egyre
röpke perc invitál
vele megyek messze.
Hasadni látszik már
hajnal kemény burka
koravén napsugár
ágyába még bújna.
Elballag a múltat
s nem sejti a jövőt
emlékek közt kutat
siratja az időt.
|
A plázába beszökött az ősz,
kabátokhoz suhant csendesen,
fehérneműk mellett, a butikban,
találkozott velem.
Ballagtam épp a táskák felé,
s szóltak hangos disco dalok,
ismerős angol, magyar dallamok,
az egyetlen, mit ingyen kapok.
|
h 10/24/22
Dáma Lovag Erdő...
Kiültek a galambok a háztetőre
Ám a vércse hirtelen megjelent
Galambok sokasága elrebbent
Huss, elszállt a sok galamb
Vércse utánuk, űzte őket messzire
Galambok sokasága eltűnt a ködbe'
Vajon hova szálltak, nyugalmat hol találtak?
|
Az életbe hívott egy kéjes éj egykor,
nőve, elszakadva csenevész bokortól
fa legyek magoncból.
Ki voltam, az vagyok valahol, legbelül,
bár néha a szívem szorít, fáj, megszédül
az ember egyedül.
Bölcsen és higgadtan, mint egy tibeti bonc
maradtam tudatlan, megszeppent, kis tanonc,
szélbe-szédült magonc.
|
v 10/23/22
Bíróné Marton V...
"Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak,"
Melegebb vidékre repült fecske, gólya,
Itt hagyott fészkeik a tavaszra várnak.
Mikorra visszatér hűséges lakója.
Itt maradt kertünkben több piciny madárka,
Rigó, cinke, veréb, kik az egész nyáron
Ágról ágra szálltak, repültek trillázva,
Hallgatnak hidegben, torkuk meg ne fázzon.
|
575575
Csak egy mozdulat, és a bizonyítékot
a táskájába tette. Nem vették
észre. "Lőttek. Zavargás. Elhagyta" termet.
Így menekült meg. Soha erről nem beszélt
senkinek. Félő érzés tovább élt
lélek útvesztőjében Megint csak lőttek.
|
megállt a levél kellős közepén
egy elkóborolt esőcseppecske
majd elindult lefele könnyedén
talán földet érhet majd reggelre
cseppjében a napfény tükröződött
álmosan, fáradtan, vörös színben
egy kósza sugár benne fürdőzött
vakító fehér ünnepi díszben
|
szo 10/22/22
Bíróné Marton V...
"Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,"
Beragyogja a szürke hétköznapokat.
Szeretetben, biztonságban neveld fel őt.
Istentől eredő jellemvonásokkal.
Mosolygós jókedv, ösztönös kíváncsiság,
Ismerkedés a környezettel, ha kérdez,
Válaszod megjegyzi, ezért arra vigyázz,
|