A plázába beszökött az ősz,
kabátokhoz suhant csendesen,
fehérneműk mellett, a butikban,
találkozott velem.

Ballagtam épp a táskák felé,
s szóltak hangos disco dalok,
ismerős angol, magyar dallamok,
az egyetlen, mit ingyen kapok.

Az életbe hívott egy kéjes éj egykor, 
nőve, elszakadva csenevész bokortól
fa legyek magoncból.

Ki voltam, az vagyok valahol, legbelül,
bár néha a szívem szorít, fáj, megszédül
az ember egyedül.

Bölcsen és higgadtan, mint egy tibeti bonc
maradtam tudatlan, megszeppent, kis tanonc,
szélbe-szédült magonc. 

"Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak,"
Melegebb vidékre repült fecske, gólya,
Itt hagyott fészkeik a tavaszra várnak.
Mikorra visszatér hűséges lakója.

Itt maradt kertünkben több piciny madárka,
Rigó, cinke, veréb, kik az egész nyáron
Ágról ágra szálltak, repültek trillázva,
Hallgatnak hidegben, torkuk meg ne fázzon.

575575
Csak egy mozdulat, és a bizonyítékot 
a táskájába tette. Nem vették 
észre. "Lőttek. Zavargás. Elhagyta" termet.

Így menekült meg. Soha erről nem beszélt 
senkinek. Félő érzés tovább élt 
lélek útvesztőjében Megint csak lőttek.

megállt a levél kellős közepén
egy elkóborolt esőcseppecske
majd elindult lefele könnyedén
talán földet érhet majd reggelre

cseppjében a napfény tükröződött
álmosan, fáradtan, vörös színben
egy kósza sugár benne fürdőzött
vakító fehér ünnepi díszben

Beutalót kaptam, jött a nyár, nyaraltam,
Almádiból szóltak, családom is hozzam.
Mikor megérkeztünk, bizony, sokan lettünk,
Átöltöztünk, ettünk, vízben hűsre leltünk.

Ismerkedtünk este, egy új dal kedvenc lett,
A tánca is tetszett, körtáncba lépkedve.
Egymás kezét fogvatáncunk volt a Zorba,
Dallamáról szólva, feszültséget oldja.

"Itt születtem én ezen a tájon, "     
jászok földjén most karom kitárom,
ölelem szívemmel volt otthonom,
emlék koppan sétáló botomon..

A nagy gödör maradt meg mellette,
áradáskor vizet mind elnyelte,
mikor Zagyva kilépett medréből,
védett minket az árvízveszélytől.

Arany-kék tótükör és rézkeret dombok
a diót veri a szél kopog vállamon
magam letekerve a rádióm makog
kis alamizsnát kér csoszogó holnapom   
a vetésre balga békét boronálok
amint vonul távol menetel az Isten
a kapcája foszlott szemén hadi-hályog
nem tartok vele bár kegyében születtem
rokona a lelkész haverja a pópa

Lehet, hogy megtörtént, vagy mégsem igaz?
De legyen számunkra a humor vigasz.
Hogyan járt pórul a fiatal rabló,
Mennyire is lehet egy ember gyarló.

Történt egyszer, valahol a világban,
egy fiú lépett a boltba ziláltan.
Kezében vadászpuska, arca komor.
-Ide a bevételt! Hol van a trezor?

John és Rick nagyon jó barátok voltak
együtt nevettek és együtt mulattak
együtt koptatták az iskolapadot
együtt gyűjtöttek sok-sok leányskalpot

boldogok voltak, mindig gondtalanok
egy üveg whisky-vel mulatták a napot
együtt vonultak be a hadseregbe
együtt harcoltak vállt a vállra vetve

Lelkem kell, hát nem adom!
Várj, még résnyire nyithatom!
De a szó, a vers tiéd!
Azt viszi lelkem eléd
Lépteim lassulnak
Szavaim halkulnak
A szívem a régi
Lelkem zokog, ha bánat éri

Örökké szeresd  

Békés lélekkel
születik minden gyerek,
örökké szeresd.

 Együtt

Szívek és lelkek
boldogsága egyszerre
békét teremtett.

Kézfogás    

Szép jellemvonás
a baráti kézfogás,
lélek megbocsájt.

.A három B   

Barátok, család,
Békésen él valahány,
Boldog lesz hazánk.