Száll a gondolat messzire,
gondolunk valakire,
aki szívünknek kedves,
kiért a vágyunk eleped.
Jönnek a fázós hajnalok,
a ködös reggelek,
a magányos esték,
a vágyálmokkal teli éjszakák.
Egyre jobban hiányzik a kedves,
kiért a szívünk eleped.
Harmatos fűszál a reszkető hajnali fényben,
rajta megpihen egy legördülő, csillogó harmatcsepp.
Kél lassan a hajnali sötét porból
a nap első sugara,
mely ébren találja a vágyakozó álmodozókat.
Fáradtan nyújtózkodik a napsugár,
majd magához öleli az ébredező tájat.
Apró bogárkák szárnyaikat szárítják a nap meleg sugarával.
Virágok lassan szétnyitják színpompás kelyheiket,
hogy üdítő nedűvel kínálják
a hozzájuk szálló, csodálatos szépségű lepkéket.
Oly szép, oly idilli a táj,
bár az ősz leheletét érezni hajnaltájt.
Vége a nyárnak,
és jönnek még meleg nappalok,
de hűvösek már a hajnalok.
Reméljük, még jön az indián nyár,
ami minket kárpótol talán!

2023. szeptember 4.