A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Most kellene, hogy a karod átöleljen, Most add nekem, amire vágyom,
|
|
Rovatok: Vers 575575
A rejtély, a vágy, melyet a szépség idéz,
a láthatóság s az elképzelés,
óriási világok peremén, varázs.
.
Ha a határon átlépsz, nem mindig látod a képzelődés elképzelt képét,
mert önmagadban rajzolt kitaláció.
. De ha szépséget szemeddel érzékeled,
|
|
Rovatok: Vers 575575
Jó tévedésben élni, mert utána jön
mindig változás. Te legokosabb
asszony ezt nagyon tudod, várom a hangod.
Úgy látom, megtört a varázs. Talán
nevén vagyok már én is, augusztus
óta nevezve, felejtésnél hosszú utamon.
Finom lelkeddel simogattad vénülő
|
|
Rovatok: Vers Mi szívünknek szeretet, lelkünknek virág, Szívszeretet lángja lobog fel az égig,
|
|
Rovatok: Vers Lelkünk élete végtelen, Vigyázzunk tehát lelkünkre, Napjainkban ez nem könnyű,
|
|
Rovatok: Vers Virág helyett szavakat szedtem egy csokorba,
ma is gondosan rendezgetem szépen sorba!
Tettem bele még illatozó százszorszépet,
egészséget, boldogságot kívánok néked!
Tűztem hozzá oly ritka minden színű rózsát,
pompás illata feledtesse szíved búját!
Szeretet szalaggal kötöttem át a csokrot,
|
|
Rovatok: Vers Ott feletkeznék
hol legszebb árnyalata
a kéknek azúr.
|
|
Rovatok: Vers Ki- Még
hordja
nagy tüskés
zöld kabátját
a vadgesztenye.
A
tüskés
burokból
megszületett
gesztenye herceg.
|
|
Rovatok: Vers "Itt van az ősz, itt van újra, Észrevétlen lopakodva A harmatcseppek csillognak
|
|
Rovatok: Vers Elrejti magát a színes púder mögé,
tükör előtt bámul, jól takar a festék,
sötétbe zárt lelke talán még az övé,
elbírja még azt a hosszadalmas esték.
Szépen az ajkát vastagítja a bohóc,
és már eltüntette arca vonásait,
az artista melegít, torkában gombóc,
vakmerően feszegeti határait.
|
|
Rovatok: Vers Érezted már az őszi napsütést, "Az ősz szerelme, mint a kósza szél,
|
|
Rovatok: Vers Csillagok az égről Gold Pen-be hulltak,
Ildikó szívedben balzsamként gyúltak.
Augusztus is mosolygós volt neked,
Versírást, olvasást együtt élvezted.
Nélkülük már nem is tudnál meglenni,
Ihletet itt, köztünk imádod lelni.
Nem fontos számodra hányadik leszel,
Szereted tiszta szívből, amit teszel.
|
|
Rovatok: Vers "Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,"
Olyan érzéketlen szívem,
Csalódtam, pedig rég hittem,
Hogy örökké tart szerelmünk,
Boldogság lesz a kenyerünk.
Démon bájolta szellemed,
Az életem csak tengetem.
Ma a hold, mikor meglátott,
|
|
Rovatok: Vers Az este leple alatt éj leánya szépen, Földig érő szép, fehér ruhában,
|
|
Rovatok: Vers Kérlek, szeress kedvesem, Kérlek, szeress, ne engedd a kezem el,
|
|
Rovatok: Vers S még egy forró csókot röptetsz,
lágyan megsimítod karom,
de már gyakran ejtesz könnyet,
Ó, hogy elhagy? Nem akarom!
Színpompás ruhád felöltöd,
és még táncra perdülsz egyszer,
táncolsz, míg jő a szürke köd,
majd tova ereszt, hisz ismer.
Menned kell, elfogyott erőd,
|
|
Rovatok: Vers Búcsúzik az ősz, hull a fának a levele
Szomorú, bús a cinege éneke
Keresgél, kutat a bokrok alján
Őszapó neki is rejteget valamit, talán
Jobb lesz tőle a kedve
Kis cinege, árva kis madárka
Én szomorú vagyok, gondolva az elmúlásra
Hull a könnyem, de senki ne lássa!
|
|
Rovatok: Vers Mit ér az élet, ha nincs kivel beszélned,
|
|
Rovatok: Vers Nézd, kedvesem, feljött a sok csillag az égre,
hisz nekünk égnek,
nekünk s az emberiségnek.
Oly hálátlan e világ,
|
|
Rovatok: Vers ma ilyen időket élünk... nyomorba döntött milliók romos, roskadó kórházak
|
