Volt egy csodaszép álmom,
én kitártam a két karom,
mert felém siettél gyorsan
a tejúton,
nekünk a csillagok világítottak,
nem a neon!
Megöleltél, számra forró csókot adtál,
s egy kósza bárányfelhőre magaddal húztál!
A vén hold nevetve ránk kacsintott,
majd elfordult, mint aki semmit sem látott.
Egybeolvadtunk édesem, mint két kis bolygó,
szerelmünk égett, mint egy működő tűzhányó,
égő lávaként izzott a testünk,
a felhőről mi le nem estünk,
lángolva egybeolvadtunk, egymásnak mindent megadtunk!
Sikolyunk szállt a légbe,
így estünk szenvedélyből szenvedélybe,
aztán mind a ketten elszenderültünk,
álmainkban elmerültünk,
a csodálatos éjszakára visszaemlékeztünk!
A szép álomnak most így lett vége,
álmos szemmel meredtem az égre,
hogy mi történt, nem is értettem,
sajnos, én felébredtem!

2023. augusztus 9.