Vártalak minden időben,
reggel, este, s hajnalban.
Vártalak kora délután,
vártalak, ha lement a nap.

Vártalak minden pillanatban,
s a pillanatnak pillanatában
is téged szólítottalak.
Éveken keresztül
reménnyel éltettem szívemet,
és mindennap megáldottalak.

Vártalak télen, s vártalak nyáron,
amikor vakított a fény az égen.
Úgy vártalak, ha hullt a hó,
s ha tenyerembe esett... néztem.

Néztem a csillag alakú hópelyhet,
miként olvad el egy perc alatt.
De akkor is vártalak, kedvesem,
ha tél után tavasz szaladt.

Olyankor a fák árnyékában vártalak,
s lógattam lábaim a pad alatt.,
S vártalak tavak tükrében,
hátha ott meglátom arcodat.

Vártalak az éjszakának
fénylő homályában,
amikor járkáltam fel-alá üres szobámban.
Akkor is vártalak,
ha a nap álmosan ébredt,
de szívemben emlékeid
még akkor is éltek.

Szívemet-lelkemet neked adtam,
vártam rád, ha el is fáradtam.
Vártam rád kedvesem,
ha ittam, ha ettem,
hogy veled egy napon boldog lehessek.

Vártalak a percek tengerében,
az órák múlásában, a csendben,
a házakban, kertekben, kinn és benn,
a magasban, a mélyben, fent és lent.

Szüntelen vártalak, s akármerre jártam,
te és a szíved jöttek utánam.
Vártalak én álmaimban is,
s várlak, ha már nem leszek - itt.

2021. augusztus 8.