Megéltem már ennyi meg ennyi évet,
rám nehezednek, mint a súlyos, nehéz malomkövek,
volt jó is, rossz is,
feledni kellene a rosszat,
s örülni, mi jó van, annak!
Szerettem és szerettek,
elmúltak a szerelmes évek,
maradt a szeretet,
mely betölti életünket.
A hajunk lassan hófehér,
arcukon barázdát hagyott a sok dolgos év,
már mindenünk fáj, de vígan vagyunk,
arcukon mosoly, így bandukolunk,
drága barátok körbe vesznek
együtt idézzük fel a szép emlékeket.
Ha majd véget ér e földi létünk,
az utókor dönti el majd,
mily nyomot hagytunk, míg itt éltünk.
Remélem, nekik mi is majd szép emlékük leszünk,
hisz itt, egykor, mi velük éltünk!

2023. augusztus 3.