Fáradt arcomon megpihen a délutáni napsugár,
könnyeim szárítja fel,
s a szívem sóháját viszi messzire el a tavaszi szél,
mely most is rólad mesél.
Szellő szárnyán szállj hozzám, légy velem,
hisz úgy várlak, kedvesem.
Itt vagy velem a szívemben legbelül, mint drága kincs,
mert csak Te vagy nekem, másom nincs.
Mint szárnyaszegett madár,
ki párjához nem talál,
úgy vergődök éjszakákon át,
sóvárog utánad vágytól izzó testem,
lánggal égő szerelmem tüzében
várva rád, kedvesem.
Ó, jöjj édes, vár az éden,
légy újra és újra velem,
együtt ringva édesem édesen,
tested a testemen,
szíved a szívemen,
repülj velem, én drága szerelmem.
Álmomban mindig velem vagy,
öledbe hajtom fejem,
s Te verset olvasol nekem,
rózsám nyílik, csókod éget,
s oly boldog vagyok veled.
Ilyenkor nem várom a reggelt,
felébredni nem szeretek,
mert elvisz a hajnali fény téged tőlem,
s nem tudom, látlak-e még,
bár hiszem, van még remény,
enyém leszel még, még, még.

2023. május 25.