Sápadt arcú emberek
tétován járkálnak,
semmi nem sürgős,
fel-alá sétálnak.

Gyógyulásra várnak,
harcolnak a kórral,
vagy az öregségtől
küzdenek a korral.

Néha szót váltanak
másik sorstársukkal,
mi lesz ma az ebéd,
mi van fájdalmukkal.

Kicsi itt a világ,
szűkre lett ez szabva,
mindenkinek megvan
a saját nagy harca.

Van, aki feladja,
van, aki túléli,
de egyszer mindenki
a kaput átlépi.