Azt mondják, kimérte a sors
mindenkinek, ami jár,
de sokat sírsz, mert ez jutott,
minden tiéd, ami fáj.

Nem érzed az igazságot,
látod annak több jutott,
a jólét asztaláról
mézeskalácsot kapott.

A nagykönyvben meg van írva,
az a törvény, annyit kapsz,
amennyit a tenyeredből
másnak nyújtasz, másnak adsz.

Valahogy te nem így látod?
Nehéz is megérteni
annak, aki szegénységét
napról napra szenvedi.

Megtartja a gazdagságot,
nem ad soha, mégis kap,
megvehet egy toronyórát,
és még három Lánchidat.

Vigyáz is a vagyonára,
el ne fogyjon, rettegi,
egész nap a féltés percét
éli és elszenvedi.

Jólétének démona
engedte ki karmait,
terítette vállaira
a féltés sötét árnyait.

Nem nyújtja ki két tenyerét,
vad ökölbe szorítja,
öleli a millióit,
rettegéssel, vonyítva.