Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Cseh Ildikó

Cirka
Cirka képe

Ha megjött a Télapó

Rovatok: 
Vers

Kipirulva arra várnak,
hogy a csengő megszólaljon,
megláthassák piros szánját,
hozzájuk is bekopogjon.

Zsákjában sok ajándékkal
gyerekekhez hogyha belép,
édességgel, játékokkal
rakja teli kicsik kezét.

Minden csomag ajándékért
jár neki egy versike,
az se baj, ha a legvégét
elfelejti Erzsike.

Cirka
Cirka képe

Farkasok a sziklán

Rovatok: 
Vers

A felhő lepte havas téli tájban,
magas sziklán farkasok hallgatóznak,
körbe figyelnek, és zsákmányra várnak,
nem örülnek a vastag takarónak.

A völgyben minden olyan csendes, nyugodt,
óvja, védi a jótékony takaró,
a vadat, aki már oly sokat futott,
most nem fenyegeti a bősz támadó.

Cirka
Cirka képe

Élni nélküled

Rovatok: 
Vers

Csendes az éjszaka, figyelem szótlan,
csillagok bújtak fekete gyász mögé,
csak a sötétség ácsorgott ajtómban,
borított fátylat, hallgatagon körém.

Hol vannak a vidám, szép délutánok,
a mesebeli varázsos hétvégék,
tovaillantak az édes kacagások,
szörnyek jöttek, és hirtelen széttépték.

Cirka
Cirka képe

Padon

Rovatok: 
Vers

Ül a padon, mellette kis csomagja,
karját szorosan maga köré fonja.
Nem szól senkihez, alatta a tócsa,
nincs semmije, ez a pad az otthona.

Szemében már nem is csillog az élet,
arca fakó, haja fénytelen tépett,
csak ül naphosszat, alig-alig mozdul,
soha nem kér semmit, soha nem koldul.

Cirka
Cirka képe

Lámpás

Rovatok: 
Vers

Várt a hajó, a hullámzó víz,
a könnyet előcsaló szél,
bűvös szirén éneke hív,
vagy öreg Poszeidon remél.

Messze mentél, hívott a tenger,
a hullámzó vad óceán,
semmi nem tartott itthon téged,
hisz te voltál a kapitány.

Lámpást tettem ablakomba,
hogy egyszer visszatalálj,
átülhetsz majd csónakomba,
ha már nem rikolt a sirály.

Cirka
Cirka képe

Hegyek

Rovatok: 
Vers

Ha a hegyek beszélni tudnának,
vajon mennydörögnének, vagy suttognának?
Oldalukon a kövek dübörögnének,
szálka fenyvesek derékba törnének?

Hallgasd a hegyeket, tudnak beszélni,
bennük vannak a régmúlt meséi,
a fák, a sziklák és a barlangok,
zengnek, zúgnak, mint a harangok.

Cirka
Cirka képe

Ősszel

Rovatok: 
Vers

Lassan hízlalja arcát a hold,
víz felett gyönyörködik benne,
halkan susog az őszi lomb,
mintha az elmúlástól félne.

Nincsen tücsökdalos éjszaka,
kicsi sünök nem motoszkálnak,
nem kopog sétálók tűsarka,
vége az éjszakai bolyongásnak.

Cirka
Cirka képe

Üzenet

Rovatok: 
Vers

Hogy vártam mindennap, tőled a híreket,
de nem jött képeslap, és nem jött üzenet.
Az évek szaladtak, emlékek fakultak,
iskolás éveink, oly régen elmúltak.

Aztán megláttalak, azonnal hívtalak,
oly nagyon örültünk, gyermeki pillanat.
Emlékek feljöttek, képek is érkeztek,
pár napig ifjúság, de jó, hogy érezlek.

Cirka
Cirka képe

Novemberi emlékezés

Rovatok: 
Vers

Mára csak szép emléke maradt,
kezed melegének vállamon,
fülemben hallom kedves szavad,
nehezen csitult a fájdalom.

Elmegyek látogatni sírod,
borítom virággal, gyertyával,
már nincsenek könnyek, nem sírok,
csak üdvözöllek egy imával.

Cirka
Cirka képe

Régi kendő

Rovatok: 
Vers

Kopott kendő a régi szekrény aljából,
gondosan selyempapírba csomagolva,
valahogy még itt maradt a nagymamától,
észrevétlen a sarokban meglapulva.

Emlékeimben most újra megtaláltam,
az együtt töltött nyarakat, boldog időt,
régen mindig itt vártam és álldogáltam,
amíg ő előkereste az ünneplőt.

Cirka
Cirka képe

Hajnalban

Rovatok: 
Vers

Macskák szerelmi életére ébredtem hajnalban,
próbálták eldönteni, ki az úr a területen,
talán sikerült, talán nem, ebben a dallamban,
bár egyre hangosabban vitatkoztak
a szívügyeken.
Az ébresztőt folytatta egy madárpár,
trillázva köszöntötték a napot,
még alig világos a látóhatár,
már zengenek a hangos szólamok.

Cirka
Cirka képe

"Édes hazám Magyarország"

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Az én hazám szép Magyarország,
itt legkékebb az ég és a búzavirág,
itt van legédesebb íze a méznek,
erdeinkben manók, és tündérek élnek.

Az altatódalt nekem itt dúdolták,
Csodaszarvas meséjét fülembe súgták,
tisztelni tanítottak az öregeket,
méltón megtartani az ünnepeket.

Cirka
Cirka képe

"Édes hazám Magyarország"

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Szép hazám, hol megszülettem,
kicsi falu, hol felnőttem,
tájak, amit itt bejártam,
nincs ennél szebb a világban.

Lehetnek messze határok,
visszatérek a hazámhoz,
itt születtem, ez a titka,
ezért vágyom mindig vissza.

Folyó partján álmodozni,
hegy tetején randevúzni,
sétálni a füves pusztán,
vagy csak ücsörögni némán.

Cirka
Cirka képe

Lélekvirág

Rovatok: 
Vers

A lélek mélyen eltemetve várja,
hogy nyíljon végre gyönyörű virága,
szabad legyen, világokat átszelő,
napsugarat, csillagokat kergető.

Ha a lélek beszélni tudna,
hangos lenne minden eldugott utca,
jajszavától repedeznének falak,
nevetéstől hullámoznának tavak.

Cirka
Cirka képe

Útravaló

Rovatok: 
Vers

Míg van mit adni, addig jó,
a szeretet és törődés,
lesz útravaló.
Az ölelés járjon veled,
a féltés óvja meg léptedet,
a kedvességet otthon ne feledd.
Add tovább mit eddig kaptál,
mindent, amit veled hoztál,
ne fukarkodj dicsérettel,
se a kellő tisztelettel.
Légy te lelket elringató,
langyos éjben muzsikaszó,

Cirka
Cirka képe

Hallgatás

Rovatok: 
Vers

Ha nem kérdezel, hallgatok csendben,
ha nem érdekel, nem mondom,
mi fáj a könnyben.
Hallgatok, ha rám mordulsz,
hogy csönd,
vagy éppen hallgass!
Elfogy a mondandóm,
ha soha meg nem hallasz.
Egykor kedves szavaidat,
olyan nagyon vártam,
szép mondataid,
mind szívembe zártam.
Elfogyott a szó már köztünk,

Cirka
Cirka képe

Aki más mint a többi

Rovatok: 
Vers

Izzó vas égette,
szívébe mélyedve,
hurcolja magával,
harcol a világgal.
Rajta van rányomták,
lelkét meggyilkolták,
örökké ott marad,
öltek a rossz szavak.
Oly sokat bántották,
kacagták, csúfolták,
úgy űzték elesett,
kergették, szenvedett.
Feladta temették,
vigyorogva vitték,
kuncogva azt súgták,

Cirka
Cirka képe

Huttyán dala

Rovatok: 
Vers

Énekel a lelkéből, én hallgatom,
öreg Huttyán dalában a fájdalom,
nehezen érteni a kimondott szavakat,
de szívet dobbant, láttat tépett szárnyakat.
Hangjából a belenyugvás érzik,
nem reméli, hogy őt megértik,
hallik vágyódása a szabadság után,
újra szaladni a végtelen pusztán.
Nem adatott meg neki életében,

Cirka
Cirka képe

Út vége

Rovatok: 
Vers

Arca mint fák kérge,
mélyen ráncokkal tele,
ujjai görbék,
mint kapaszkodó
gyökere.
Vonszolja az időt,
évei terhét,
vállait nyomasztja,
megannyi emlék.
Óráján a mutató,
lassan körbeér,
elfogy az út,
a végére ér.
Elhagyja nehéz terhét,
szabaddá lesz,
lelke új utat,
új létet keres.

Cirka
Cirka képe

Aranyhíd

Rovatok: 
Vers

Vízre szállt a fekete éjszaka,
szárnyát belemerítette,
elcsendesültek a hullámok,
takaróját rájuk terítette.

Kibújt egy fénylő csillag,
megnézte magát a vízben,
felbátorodott a többi is,
fény lett a sötét éjben.

Csillagok a vízben,
ragyognak a parti kövek,
az esti fények villódznak,
mint a gyémánt szemek.

Oldalak