Reggel, ha gyöngyfüzér van a pókhálókon és a faágakon, már tudjuk, hogy véget ért a nyár.
A fecskék elrepültek, a langyos napsütésben bágyadtan sétálgat egy légy az ablakon. A hegyoldalakban azért vidáman zajlik a szüret, hangos kacagások mutatják, merre tart a sorban a szőlőszedő csapat, mert mindig van valaki, aki szórakoztatja a többieket, és hálából nevetést kap cserébe.
A kertekben leszedik a maradék termést, a befőzés, savanyítás utolsó ideje ez. Amikor minden a helyére került, az őszi szántás finom földillatát hozza a szél. Este a pinceablakok, mint apró csillagok, mutatják az utat a hordókba került mustokhoz.
A gazdák egymás termését kóstolgatják, dicsérik, vagy éppen tanácsokat adnak a kezelésére vonatkozólag, majd dolguk végeztével hazaballagnak.
Ha még akad jószáguk, azt megetetik, megitatják, éjszakára bezárják, aztán már csak a tévék halvány vibráló fénye szűrődik ki a redőnyök közül.
Leszáll az éjszaka, már rég elhallgatott a tücsökzenekar, talán fáznak az őszi éjszakában.
A hold is fátyoltakarót húz maga elé, és hirtelen besűrűsödik a csend.