A nap pont fölöttem állt, az árnyékban hallgattam egy tücsök dalát. A réten remegett a nyári levegő, egy kis szöcske ugrására virágok pora szállt fel, majd hullott vissza.
      Fáradhatatlan hangyák kutattak eleség után, majd egy kimúlt földigiliszta testét ellepve, hamar nyoma sem maradt valamikori létének. Csiga vackolta be magát egy kő mellé, várva az esőt, amikor szivárványos úton járva keresheti párját. Bokor zörrent, megvillant egy apró sárkányfej, azt hiszem, lusta legyekre vadászott. Egy héja rikoltott, méltóságteljesen körözve a magasban, alig lebbent a szárnya, a föld melegének felhajtóerejét használta. Párja ült egy guriga szalmán, nyitott csőrrel pihegett, várta a jelzést, hol szalad egy figyelmetlen egér, vagy pocok. Kolompolás hallatszott, birkanyáj érkezett, a közeli gémeskút bólogatása jelezte, a szomjoltás megkezdődött. Lassan elült az általuk felvert por, elvonultak a közeli kis ligetbe. A nyár zizegése hűs fa alatt melankolikus hangulatba ringatott.
     Lehet, hogy csak álmodtam, de sokat voltunk gyerekként a réten, ahol mindez megtörtént, miközben hófehér bárányfelhők játszottak fogócskát a lengedező széllel.