Csak úgy, egymagamban,
sokszor gondolkodok,
mi végre az élet,
vajon miért vagyok?

Hol van a kezdet,
vajon van- e vég,
kérem Istenemet,
adja a jelét.

Pislog egy csillag,
a hold rám nevet,
erre vártam talán,
vagy csak képzelet?

Nem tudom, ki vagyok,
nem tudom, mi vagyok,
de egyszer erre is
választ kaphatok.

Rákacsintok a holdra,
fényes csillagokra,
belefeledkezem
az égi dallamokba.

Nem lesz titok többé,
minden fátyla lebben,
örök táncom járom
messzi végtelenben.