p 03/02/18
somogybarcsirimek-.
Reményt vesztett éjszakák,
keresik a létezett romantikát,
kapkodnak csillagképek után,
kapaszkodnának Hold sugarán.
|
Visszatérve a másik önmagamból
Széles, járható utakon lépkedek,
Sokat plagizáltam már a másiktól,
Szűk rácsok közé szorítom a teret,
|
lassan peregnek a percek
bánatos, mély csend vesz körül
csak egy szú... a padló serceg
legalább ő, ő még örül5
|
Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, ott ahol a kurta farkú kismalac túr volt egy gyönyörűséges ország. Ennek az országnak minden útja arannyal és drágakővel volt kirakva. A szomszédos népek irigyelték is ezért nagyon az itt élőket, és mindenáron el akarták foglalni, de ameddig a király fiatal volt és erős mindig visszaverte a támadást.
(Kép forrása: ingyenes https://pixabay.com/hu/f%C3%A9rfi-lovagl%C3%A1s-l%C3%B3-lovas-barrie-160... )
|
/ Arany Jánosra emlékezve./
Tölgyek alatt vágyott megnyugodni csöndben,
Midőn érezte az életnek alkonyát:
„Már elszállt az élet nagy búsan fölöttem,
S igaz boldogságra lelkem még nem talált.”
|
cs 03/01/18
Marika Lovász
Egy szerelem margójára...
|
sze 02/28/18
Lénárd József
575575
Már minden reggel ködtakarót rugdos le
a kapaszkodó, téli napsugár.
Zavart avarban bújkál egy tévedt bogár.
Nehezen veszem a levegőt, lépcsőket,
s velük nevetek. Úgy is legyőzöm,
a meredeket, mert még az árnyékomig
|
Csöndre fagyott az út,
távoli égbolton
|
Hol vagy Apa?
Most is szeretlek.
|
|
|
Búsan baktatok barlangom felé
búval bélelt, bolondos nejemér'
s hogy az idő ballag a tél elé
barna bundámat belepi a dér.
|
k 02/27/18
Dáma Lovag Erdő...
/Nagyszombat-i múzeumban/
Néma harangok
Mi történt veletek?
Talán szomorúságban
Tört meg szívetek
Megrepedt testetek?
S gyászba borult Európa
Egy átok súly alatt ?
|
Lennél e fény a sötétben
lennél e mosoly az összes
hajnalon,
lennél e tavasz a télben,
lennél e eső kiszáradt
partokon
|
Előszó
’1980-ban kaptunk lakást a Szamuely-lakótelepen, és részt vettünk
|
Ha az ég zöld volna,
és minden rét, kék,
lenne e a hajnalnak pírja
|
fejbe kólintott ez a csúf valóság
hiszen te, talán, sosem lehetsz enyém
minden, mit kérek, hiábavalóság
s amit képzelek, csak álomköltemény
|
Utolsó csepp könnyem
nyújtom át Nektek...
|
v 02/25/18
Dáma Lovag Erdő...
Várom az unokám
hogy megszülessen
Áldott az anya
ki gyermekét hordja
|
v 02/25/18
somogybarcsirimek-.
Színes felhőket ecsetelt
horizontra az alkonyat,
sárga és vörös színben
festett szépséget a nyugat.
|

szólt a zene... ő csak brillírozott
a billentyű égett ujjai alatt
időset, fiatalt tűzbe hozott
maga volt a ritmus, ahol dal fakadt
|