Amikor a toll majd kihullik kezedből,
abba tán a Föld és ég is belerendül.

Üzenetet küldök 
Én a nagymamámnak
S mindenki másnak

Ha olvasol, a gyenge lámpa mellett,
arcodon a fény megcsillan. Könnyed
örömgyöngyök. s minden emléked
a múltadból, építi a jövőd.

...ne sírj kérlek, ha halott fát látnál...

Tükörsima az út Szeged és Békéscsaba között -
a negyvenhetesen frissen terített az aszfalt:
szénfekete, széles szalag – még szinte gőzölög.
Tapad a gumi, duruzsol a motor. Tapasztalt

Kéjes éjen vágy ha lobban,
két szív hogyha együtt dobban,
az életnek tengerén
testet ölt egy új remény.

Repülnék hozzád, de nincsenek szárnyaim,
Visszahúz a Földre a gravitáció,
Eligazodnék esőfelhők árnyain,
A magasság nekem nem volna riasztó.

Negyven éve volt egy május, de régen volt, tova szállt.
Szívem megtelt szerelemmel, az Ő szíve is rám várt-
És mi volt még…? 
Felettünk volt a kéklő ég.

 Próbáltam elolvasni Jókai Mire megvénülünk című regényét, de igen hamar feladtam. Nincs türelmem hozzá. Pedig mennyire szerettem olvasni. Megszámolhatatlan évig könyvtárba jártam olvasni valóért. És gyűjtöttem a könyveket. Sokat. Azt gondoltam, ha majd idősebb leszek, mindet elolvasom. De hogyan tegyem, ha folyton elcsavarog a gondolatom?

Székelykapu az út mellett
Csalogat, rajt át kell menned,
Lombsátor a fejünk felett,
A magasba lépcső vezet.

Hazánk egén felragyog a szivárvány
Mint piros-fehér-zöld kokárdán
Ünnepre szólít felrázva bennetek
Ne aludjatok,emlékezzetek !

Esik eső,hull a havas eső könnye
Hol vagy te forradalom szent ünnepe
Március Tizenötödike?
Hol vagytok ti hős hazám fiai?
Hazánk harcát most vívja ki!

Még nincs itt az idő,
még maradj velem,
mint mikor gyermek voltam,
és fogtad a kezem...

Ne hidd, hogy véletlen, ha meglátsz valakit, dobban a szíved és tudod;
Egymásnak szántak valahol, s ez lesz az igazi, rád vár, te vártad, s várod.
Tél volt akkor, fent havas volt a táj, s lejjebb a parkon át tavasz suttogott.
Nem feledem azt a télvégi tavaszt: január végén, a hegyek felé tartó utamon.

Hiányzol! E szó nem elég
Ahhoz, hogy mit érzek!
Ámor nyila még bennünk van,
remélem te is így érzel!

Ím, hát eljött március idusa –
Julius Caesar, Ferdinánd: rettegj!
Ma felzeng a lázadók himnusza.