Mert szereted a szépet,
hát elküldöm néked
ezt a virágos, zenés képet.
Fák virága, vagy virágos fák?
Babonázva nézed
a színskálás rétet--
az idő pillanata fogta
egyszeri csodát.
|
Az egyik azt kérte: Ne menj el, - adj egy kis időt még - El kell mondanom, ami benned szép...
A másik azt mondta: Menj Isten hírével kedves, szerelmem vigyáz majd rád
Az egyik azt írta: Örökké szeretni foglak
|
Szerelemkelyhekkel dús magnóliám
naphosszat kelleti magát a kertben.
Látványa túltesz minden harmónián:
királynőt játszik bujaságtól telten.
|
sze 04/06/16
Dáma Lovag Erdő...
Írom soraim versenyt az idővel
Szomorú magányban, az eltűnővel
Egyszer csak itt terem unokám
- Míra - a kis szöszi, csörfös lány
- Mama kérdezi mosolyg arccal -
|
Szerencse fel, szerencse le...
|
|
Feszülnek a rügyek, nincsenek levelek,
virághavazásban minden oly üde, friss,
az ember ennél többet már nem is kérhet,
kit e partra sodort egykor a genezis.
|
Várom a tavasz énekét...
|
Láttam egy pillangót,
masni volt a szárnyán,
ajándék lehetett,
mint az a szivárvány
ami tegnap még sehol
sem volt,
ma pedig már a szél
hátán lovagolt.
|
Tavaszi illat járja át a lelkemet.
Fák virága ékesíti kertemet
|
h 04/04/16
Dáma Lovag Erdő...
/Emlékezve Rákóczi szabadságharcra/
Mint vérben úszó
Vörös napkorong
A Márvány tengeren
Úgy kelt fel a nap
|
Mindig hajnalban, a Nappal jöttek:
pusztákról indultak éjfél után.
Betyárok módjára bezörögtek
az ablakon. Apám várta őket –
üzentek előtte nap délután.
Isten áldja a korán kelőket.
|
Katonai kifejezéssel élve, visszahátráltak Kassa felé. Persze, a városba már nem térhettek, hiszen onnan a többi magyar had is az ellenség felé vonult a harci állásokba. A 20. zászlóalj teljes harci felkészültséggel indult.
|
Mindenkinek megvan a maga keresztje. Tartja egy régi magyar közmondás. Panaszommal hozzád fordulok Istenem. Úgy érzem mindenkit elvettél tőlem, aki legfőbb támaszom volt. A munkában, amit alig bírok egyedül elvégezni.
|
Hiába kapaszkodik a nyírfalevél,
Letépi ágáról a gonosz, őszi szél,
Legyőzi majd végül sorsának vad tele,
De ott lesz egy kis nyár a sárban is vele.
|
Óriás fa árnyékában baltás
székely viaskodik--alatta áll.
|
Tört anyóka sámlin –
hervadozó jázmin.
Arra nézek, rám int:
„Kék ibolya, jácint –
|
szo 04/02/16
Mezei István
Virágzó barackfák között sétálok,
óvatlan rigók a mellemre ülnek,
mint a télben elporladt, holt világok,
sárguló könyvek, felszáradó könnycsepp.
|
A király, jaj a király,
a vár ura, a király
minden tette fáj.
|
Ó, kegyes nap köszöntött ím rám –
csillant fel az udvari bolond
máskor fénytelen tekintete.
„Éljen április elseje!
|