Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Hagyományaink

Marika Lovász
Marika Lovász képe

A Búcsú

A Búcsú... bűnök elengedése, ebből fakadó öröm

Bakonycsernyén Szent Anna napjához a legközelebbi vasárnapon ma is megemlékezünk a a hagyományos Búcsú napjára. Bár ezt a napot ma már három napos ünnepséggel Falu napoknak hívjuk, mi idősebbek tudjuk, valójában, ez a Búcsú napja. Nosztalgiával gondolunk gyermekkorunkra, amikor nagyon-nagyon vártuk ezt az ünnepnapot.

 
Kihagyhatatlan emlékünk volt a mézeskalács-szív

Szombaton megérkezett a sok vásáros a portékájával, különböző játékos sátrakat állítottak fel a gyermekek örömére, na és persze a legtöbbet nyújtó mámor játék - mi csak úgy hívtuk: ringlispi - azaz: körhinta - volt a fénypont.

A búcsú hetében a házakat csinosították az asszonyok, szépen fehérre meszelve, az alsó perem feketére, a gyermekek a ház előtti árkot, gyalogjárót, majd az udvart seperték végig, hogy patyolat tiszta legyen a porta.
Ünnepi tisztasággal vártuk a búcsú napját.
Ekkor még a templomunkban gyermek Istentisztelek voltak kilenc órai kezdéssel, így lehetőségünk volt kicsit kilógni! megnézegetni mi vár majd ránk ebéd után a búcsú forgatagába.
Ezen a napon igazi ünnep volt a faluban. Minden házba érkeztek távolabbi falvakból, városokból vendégek ebédre, akikkel aztán délután mehettünk a búcsú helyszínére.
Mi gyermekek előre gyűjtöttünk pénzt a hintákra, és a vásárfiára. De kaptunk szüleinktől is pár forintot, sőt a vendégektől is. Mikor már nagyobbacska voltam, mézeskalácsszívet, lehetőleg tükörrel, nem lehetett kihagyni, úgyszintén a selyemcukor rudacskát, és vettünk édesanyának süveg és krumplicukrot , aki sosem jött ki a búcsúba. Otthon várt bennünket, s örömmel nyugtázta, gyermekei boldogok.

Már szombattól láttunk zarándokcsoportokat, akik gyalogosan, hangosan énekelve mentek a közeli nagyon híres Csatkai búcsújáró kegyhelyre.

Felejthetlen emlékeim, bátyám búcsúban lőtt menyasszonya, amit édesanya a tisztaszobában sok évig őrzött, s a ma is meglévő kerámia falitányérom, amit István öcsémtől kaptam ajándékba.

És a ringlispi emléke! Istenem! szinte vágyom, hogy ma is felüljek rá! Felüljek,hogy az előttem és a mögöttem ülő fiúk minél nagyobb ívben lökjék ki hintámat, hadd lássa mindenki, hadd szédüljek én is úgy, mint Töröcsik Mari a Körhintában.

És vágyom a Hangyában tartott bálba lenni, ahol este tízig - bátyáim felügyeletével - ott lehettem. Szinte hallom a dobpergést, és a tangóharmonika mámorító, fülbemászó dallamokat játszó muzsikáját. És látok magam előtt egy-két legényembert, akik udvariasságból ugyan, de már elvittek táncolni.

A mai Falunapok sokrétűek, szinesebbek, de ki a megmondhatója?... nekem mégsem nyújtják a régi Búcsúk ízét ...

Rovatok: 
Irodalom