Kallós Zoltán emlékére
Válaszúton ködbe csángált
egy nagy, igaz magyar élet.
Jajduljon fel Erdély szerte
a sirató, gyászos ének!
Gyimesbükktől Pusztináig
minden harang megkonduljon,
árvult szívek fájdalmából
könnypatakzat meginduljon!
Vajon kiért szól a harang,
Válaszúton kit temetnek?
Feketéllnek fenn az égen –
ki üzent a fellegeknek?
Mezőségen, Csángóföldön,
országtépő határon túl
magyar dalok döngicsélnek,
hegedű sír, bőgő mordul.
Csizma koppan, szoknya rebben,
táncház ajtó megnyikordul –
sehol ilyen gazdag nemzet,
s rablóitól mégis koldul…
Ősi földön, ősi jussal –
már ezután velünk mi lesz?
Megfogadjuk, amit üzen:
„Idegen földre ne siess!”
2018.02.15. Csorba Tibor