Veszprémben a rehab. szoba,
balra Vörös templom tornya,
közel Isteni segítség,
gyógyuláshoz hit, reménység.

Négyen vagyunk szobatársak,
Olgi, Helga, Vera, Márta,
ismerkedünk és mesélünk.
család, munka, betegségünk.

Itt vagyunk, de más a sorsunk,
gyógyít vidám kacagásunk.
Olgi csinos, tettekre kész,
Helga hozza a tablettjét.

Rakhatsz súlyt óra
mutatóra az megáll,
idő tovább megy.
      "
Múltnak asztalán
mindenkinek van helye,
holnap kétséges.
     "
Léphetsz te hátra,
de az idő előre
fog úgy is menni.
     "
Mindenkinek kell,
hogy osztályozzon mást, így
érdekes meglásd.
     "
Vélemény néha

Másnak a mása nem vagyok,
saját szárnyammal szárnyalok,
igaz néha kurtítják röptömet,
vagy gáncsolják lépteimet.

Önteltség parazsát taposom,
szállnék boldogan szabadon,
gondolatok fortyogó üstjéből,
pokol őrjítő tűzétől,
sivatagnak homokdűnéiből,
kiválasztom a nekem tetsző szavakat,
így adom nyelved alá szavamat.

Lenn a déli határszélen
Sűrű erdő rejtekében
Leselkedik rád a veszély!
Susog az erdő .szinte beszél

Kik zokognak nagy titokban?
Talán gyermek, kit nem véd paplan
Vagy egy sötét ősi ellen
Készül,hogy meglepjen

Fúj a szél, lombot rázza
Nagyot süvít, úgy cifrázza
Őszi erdő susog halkan
Valami támad, lehullott avarban

Bekattant aggyal...

égő vörös szirmain
lágyan megcsillan a fény
felélesztik vágyaim
hiszem, szeretsz őszintén

egy csepp a szirmok ölén
súgja, könnyem hull érted
ködfátylát fonja körém
bánatom, tán megérted

minden csepp a szirmodon
egy-egy sóhaj, vágyódás
tán holnap nem álmodom
s nem ér bánat, bántódás

2019. augusztus 5.

Mírácskám első osztályba megy

Ó, de szép az egyenruha
Mírácskámon először van rajta
Büszke is az ő lelke
Ez a nap is eljött végre

Szeretem a téli estét,
Kinti és benti szépségét.
Holdfény jégcsapot simogat,
Hólepte ágakat ringat.
 
Táncol hótakaró hátán,
Minden csillag egy kis lámpás.
Szánkón érkeznek gyerekek,
Hóember nekik integet.
 
Egészséges piros arcuk,
A kapuban vár már anyjuk.
Arcomba csap a fagyos szél,
Benn a szoba tovább mesél.

       Bekopogott hozzánk az ősz. Hideg, erős széllel jött, mert eldöntötte, kisöpör bensőnkből minden régi emléket, minden jót és rosszat.
       

Amikor hokedli volt a kis asztal,
és sámli volt a kis szék,
mikor frissen fejt tejet ihattál,
játékokat újrajátszanék.

Kerékabrincsot hajtottunk,
papás-mamás volt a játék,
kártyajátékban a nyelves puszi,
talonban az ajándék.

Pajtában széna között,
fokozódott az őrültség,
szomszéd kertben almát lopni,
az volt a merészség.