Csillagfényes éjjelen mindenűt csend lett,
majd a hosszú várakozás beteljesedett,
határban legelésző nyáj pihent némán,
tüzek világítottak mint minden éjszakán.

Pásztorok is pihentek a tűz pattogót, 
csendben néhány kutya álmában vakkantott,
ilyen volt az éjszakai csillag üzenet,
hívó szava gyertek, Jézus megszületett.

1.Péter 1, 2

" Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen "
Áldott karácsonyt kívánok, szeretettel...

Áldott Szentestét!

Vajon az milyen
érzés, vagy gyűlölet, ha

Mindig vártam, de nem csodára,
egy gondtalan szebb világra,
nem baj ha hó van és hideg,
csak a szobám legyen jó meleg.

Gyermekeimnek öröm legyen az élet,
kerüljenek el minden betegséget,
hogy a lázmérő az öröm lázát mérje,
boldog legyen felesége, és férje.

   (   rokonomhoz.)

Keresem a szavakat
Mit üzenhetnék neked
Oly gyorsan mentél el !
Még búcsút sem intett kezed

S már Isten országából nézel ránk
Onnan  vigasztalsz
Családot, rokont
Érted szomorú a sok barát

most kellene egy lágy ölelés
egy féltő, óvó, vigyázó szó
simogatás és kedveskedés
ha lelkem forrong és háborgó

Hetente egy-egy gyertya fénye nálam is
fellobban. Apró kanóca, mintha
üzenne, Isten s Ember összetartozna..

A négy vasárnap kézfogása áldja meg
a családokat. A csonkákat is.
Jézus kezében senki se legyen árva.

A múló idő. Emlékszem Kolozsváron
gurult egy labda Kiütötte a
kezéből a katona s elvitték őket.

Illata van, hogy szagoltam lapjait,
írtam bele élet boldogságát haragjait,
de üzen a könyv tanulság szavával,
művelt főknek hatásos kimunkálásával.

Simák vagy díszesek lehetnek lapjai,
ám tartalma dönti el leszünk e rabjai,
gyermekként már ittam könyvnek üzenetét,
feltöltött, mint szomjazót a folyadék.

A fagyos, téli erdőben állta egymagában a fenyőfa. Az erdő lakói a kicsi madarak, az őzek, szarvasok, rókák, borzok mind elbújtak a hideg elől.

Amint besötétedett a fenyőfa ábrándozva nézte az égen a csillagokat, amelyek fázósan pislogtak fent a magasban.

Sikoltó fájdalom, a téves úton,
mikor rászakadt egy élet a csúcson,
romokat próbálta dobálni magáról,
majd szabadulni próbált a magányból.

Szavak tornácán rímjeit faragta,
eleinte a madár is kacagta,
lassan mikor elkészült egy strófa,
páran felfigyeltek szép magyar szóra.

Már nem deresek, zúzmarások a fák,
pocsétákban vastagodnak jéghártyák,
Nap is felhők mögé takarta arcát,
kivette esedékes szabadnapját.

Ilyen a december, a karácsonyhava,
visít a hízó, kondérba fől a java,
ember lelkéből árad rejtett szeretet,
melegít közeli, távoli tereket.

Megjelent a táltos felegyenesedve,
oszlopként megnyúlva emelkedett teste!
- Fussatok, hírnökök, vigyétek a hírét.
Atyátok egy Angyal. Égi honba kísért!

Holnaptól fent robog már a "Hadak útján"
almásderes lován. Csillagesőt fújván,
mert a Nap gyermeke bárhová lesz küldve,
lángokból született, nem ég el a tűzben!

Karácsony
te gyönyörű éj,
csillagod ott ragyogjon
majd minden ember szívén.

Legyek akármi, csak ne sorsüldözött,
Legyek óceán, melybe élet költözött,
Legyek fa, mely ízletes gyümölcsöt terem,
Legyek vigasz a csüggedő szíveken,
Legyek Nap, Hold és a világegyetem,
Legyek, ki segít az elesetteken,
Legyek bölcső, ki ringathat kisdedet,
Legyek jó szó, ki vigasztal özvegyet,
Legyek hát olyan, kit Isten teremtett,

Áll egy fenyő egymagában
Szép formás minden ága
Ki lesz aki rá gondol,s megtalálja?
Hazaviszi öröm ünnepre várva?

Csendben várom a holnapot,
nem szólok, nem sírok, vége.
Nem én vagyok a holnapod,
ezt már rég tudom, megérte?

Versbe sírom minden búmat,
rímmel gyantázom tollamat,
mert szívemet bánat nyomja,
bús lelkemnek ez a szomja.

Csillapítsa így leírt mondat,
sok fizikai és lelki fájdalmat,
Trianonnak Dón kanyarnak,
ez lett veszte sok hős magyarnak.