Színes fények elmosódva,
Vibrálnak szét a színpadon.
Zene hallik álmodozva,
Az énekes halkan dalol.
 
Keringővel indul a tánc,
Repül a szoknyáknak fodra,
Párok forognak netalán,
A termet kőrbe táncolva.
 
Tangónál az érzelem győz,
Táncospárok összebújva,
Testük ölelésben időz,
Csak lábuk él a ritmusban.

 
Szilveszter csodás varázsa,
Jókedvű vidám mulatság,
Évtized búcsúztatása,
Daloló világ, táncra tánc.
 
Mikor éjfélt üt az óra,
Két húszas jelent új évet.
Himnusz hangzik oly boldogan,
Könnycsepp egyesek szemében.
 
Koccannak pezsgős poharak,
Kívánva boldog Új évet.
Röpködnek a legszebb szavak,

Köszönöm a sorsnak, az új esztendőt,
Istenem neked, a békés új jövőt,
beléptem egy hosszú folyosóra,
oldalajtók nyílnak, néha színpadra.

Jobbra-balra ó melyiket nyissam,
kijutnék-e Ady után én is Párizsban,
de nem, oda most ne is kívánjak,
pokoltűzét küldték művészet templomának.

Volt csendes utcák, veszett romantikák,
novemberi őszbe öltözött banditák,
megtévesztve kószálnak még mosolyognak, 
ám mögöttük vadfellegek gomolyognak.

             elmondok mindennap 
                 Úrhoz egy imát,
                   védje napom
                      jó sorsát.

Ma csendben maradok,
ám holnap kurjantok,
óév tőled búcsúzok,
sok éve így bukdácsolok.

Így takarnak rám az évek
sok-sok réteg takarót,
nyitott szememmel nézek,
mégsem látom a holnapot.

Itt van pedig kertek alatt,
aztán napról napra csak dagad,
minden napból élmény fakad,
míg rám az évek súlya ragad.

575575
A ragaszkodás, mely körülvesz mindenkit,
váljék örömmé, és boldogsággá..
Soha ne ismerje meg a fájdalmakat.

szilveszter pityókás éjjelén
mulatni ment egy ifjú legény
nem ismert mértéket
berúgott, elesett
s hóemberként ébredt fel szegény

2019. december 31.

Ó év fogta tarisznyáját
üres volt már nem várták
el szaladtak belőle a napok
Elkoptak a hónapok
Itt a vége már az évnek
Búcsúztassuk, ahogy illik
szóljon az ének
Ne sirassuk, ami elmúlt
visszahozni nem lehet
Talán nem is bánjuk
Köszöntsük az új életet
Küszöbön az Új Év
hajnala halványan dereng

Áruld el nekem most,volt kedvesem,
könny van e ott szemed sarkában,
mikor ezt a pár sort olvasod,
kit vádolsz ott a szalmavackában.

Hát volt előtted, kínálta magát,
sosem tagadta saját sarát,
nem volt merszed rávágjad magad,
így az sem ki téged megtagad.

Általában dohányzás ellenes vagyok. Mindig ferde szemmel nézek arra az emberre, aki ennek a szenvedélyének él.

A fák mindig állva halnak,
míg az idő előre ballag,
de váltakozó a koruk,
sőt mi több van gyermekkoruk.

Ez lenne a biológia,
de ennél többet tud minden fa,
madaraknak ad fészkelő helyet,
árnyat ad, fűt szoba tereket.

Számadást készítek de csak magamnak,
ilyenkor a szenvedélyek elragadnak,
mióta ide születtem magyarnak,
ahol mindenűt aranyforrások fakadnak.

Bőséget adó újesztendőt kívánok,
ne legyen hazugság sem hamisítványok,
tudom a valóság messze van e szavaktól,
jövőre majd merítek kicsit a javakból.

Köszönöm Istenem
Az édesanyát, az életet,amit adtál nekem
Szép, jó dolgokkal megajándékoztál
A csillagszórót, amit meggyújtottál
Lelkembe a szeretetet, amit plántáltál

Köszönöm, hogy csillagszóróként
Oszthattam szét szívem szeretetét
Hogy életem végéig ég
Szeretetet adhattam szeretetért

Mint ahogy sok-sok éve már,
hamarosan csendül pezsgős pohár,
mögöttünk újra bezárul szoba,
szerényen vagy gazdagon hagyva.

Egy újév a rejtelmek szigete,
szegénység tán bőségnek ligete,
mit találunk ott, vagy hozzá adunk,
lehet szomorú vagy győztes dalunk.

Új évi kívánságom
Békét, Nyugalmat, Harmóniát

Feltör a fájdalom minden évben
Gyermek sirató csendben
Ég a gyertya lobban lángja
Kezem kulcsolom imára
Imám csendes, mély fájdalom
Minden évben érted mondom
Kicsi gyerek, kis angyalka
Szívem nem gyógyul be soha
Negyven Karácsony fájdalmat zokogja
Emléked nem felejti szenvedő édesanya
Kis csillag vagy fenn az égben

Sírtak a felhők, könnyezték a napot,
eltévesztették az ünnepi dallamot,
de lelkedben öröm várakozás tombolt,
szerető szíved vágyón hazagondolt.

Ott a régi fészek, igaz megkopott fénye,
szeretteidnek még élő az emléke,
cica ki ácsingózik kis maradékra,
mindenhova potyogtató tojásrakókra.

            A hó napok óta úgy esett, mintha a Jó Isten egyszerre akarná a földre zúdítani az egész évi áldást. A taposott ösvények két oldalán magasra hányták a havat, a Karácsonyt váró emberek. Megerőltető munka volt. Az asszony feltűrte karján a pulóver ujját, s újra nekiveselkedett a lapátolásnak; ne mondják, látszik, hogy nincs férfi a háznál.