Turbékoló galamb a hajnalt köszönti,
Jó reggelt, jó reggelt ideje felébredni!
Bárány felhő nincsen, gazda elkergette,
Sugárzásra van most neki nagy kedve.
Betekint nagy szemével a tó közepébe,
Illegeti, nézegeti magát megelégedve,
Óriás tűzkorong fénye ragyog benne,
Tükörképét látja, mint tündér tánca lenne.
Augusztusi napkorong felhajt az égre,
Mint, ha száz tűzparipája lenne,
Hintajából kilépve, mosolyt küld a vidékre,
Termést érlelő dolga van, azt most elvégezze.
Mosolyog az alma, köszönti a napot,
Érő szőlőről letörli a harmatot,
Hajnalka virág s kinyitja kelyhét,
Virágok közt elsőnek ő köszönti a napkeltét.
Természet felébredt, már alig várta,
Kisüssön a nap fényes koronája,
Dalol a pacsirta, vidám szép a hangja,
Nap felé repül, üdvözlőt dalolja.
Mosonmagyaróvár.2O12.O8.O4.