Tudatom veletek, még élek, jól vagyok
most éppen hőségben, messze még a fagyok.
Kedélyem a hangulat-váltóláz fogja,
az arcom borogatja deres borosta.
Remélem, levelem egészségben talál
mindenkit, ismert címetek a négy égtáj,
úgy elrepültetek, mint virágpollenek
elnehezedtem, csak levélben üzenek,
utánatok száll szeretetem pihéje.
Csak törekedjetek a jóra, a szépre,
az út tekervényes, nagy ritkán egyenes,
gazdag a kirakat, a kínálat kétes.
Már nem zavarnak a kapcsolat-hiányok,
mert mindent a lényegig leredukálok,
kicsinyes gondokkal senki sem terhelek,
visszahúzódtam, a pálya most tietek.
Módosabb lehetnék messze idegenben,
bár, mindenem megvan, csak lelkem bilincsben.
Ha a sors szele feltámad, és elvadul,
az ember hibáiból semmit sem okul,
sokszor rossz döntést hoz a haragunk, a dac,
nem marad más csak a kármentő akarat.
A szerelem sem volt csupán darabáru,
romlik memóriám, csak a rövidtávú,
nem állhat közénk a gazdasági krízis,
erős kötelék a spirálos genezis.
A borítékot, papírt úgy kaptam kölcsön,
szerény soraimat egy galambbal küldöm,
kedves madaramat szívvel fogadjátok,
válaszra, jó szóra csak várok, csak várok.
2020. aug. 9.