Mennybe lépett a nagy mesélő,
hol suttog a hangosanbeszélő,
onnan tekint írásainkra,
emlékszik énekelt dalainkra.

"Somogyiban" láttam a szomorú hírt,
bennem döbbenet zuhant, mint kőszirt,
hisz tegnapelőtt még írtam neked,
majd gyászhírnél láttam arcképedet.

Most róla szomorúan emlékszem,
nincs már Ő, ki olvassa versem,
terveztem vele egy találkozót,
halála megakadályozott.

Ízes magyar nagy mesélő volt,
szavaival kedvesen beburkolt,
Béla, az árnyékvilág megszűnt,
már csak én követek el itt sok bűnt.

Ha volt bűnöd, bocsánatot nyertél,
verseimhez sok kedves megjegyzést tettél,
hiányoddal itt is egy űrt hagytál,
kívánom eztán, hogy békében nyugodjál.

-írta-Varga István-Barcs-2020.08.06.