Hamu alatti zsarátnok néha felizzik,
öregember is alkothat néha valamit,
igaz kissé lassú már, mackó a járása,
ötletei még vannak, józan a látása.

Dalolnak a gépek, szíjács szanaszét reppen,
nyári meleget rakom befőttesüvegben,
szép alkotással újra díszítek egy utcát,
Isten áldásával dicsérjek hát napnyugtát.

Sok fáradságos évet, magam mögé tudtam,
ablakokat ajtókat, sorra csukogattam,
hát így telt az élet, bánattal és örömmel,
volt bizony, mikor harcoltam foggal-körömmel.

Drávánknak vize folyik, éveinkkel együtt,
őszi köd mint tejföl, medrében végigfeküdt,
tarkák szépek az évszakok, télt tavasz követ,
miért tenné életed tönkre a gyűlölet.

Tudjátok mit, leülök a vörösbor mellé,
egy jól végzett munka tette megérdemelté,
rossz álmoknak ellenére, vidámságra fel,
engem csak az alkotás, szeretet vezérel.

-írta-Varga István-Barcs-2020.