Learatták már a búzát
Egy-egy tenger még égre kiált
Elég volt már az esőből
Ragyogj te nap,jöjj fényözön!
Elhalkul a pacsirta dala
Idegené a tenger gabona
Földet nézi mi a haszna
Nem érti mit zeng a bús pacsirta
Rég nem hallom a pacsirta szót
A szép ének hívogatót
Lelkem nem repül vele az égig
Mert a magyar föld idegent gazdagít
Repülj, repülj kis pacsirta
Fel a fellegekbe magasba
Nyisd ki torkod, éneked hallja
Az is aki nem akarja!
Repülj, repülj fel magasan!
Dalold, dalold a magyar föld bajban
Napraforgó, fordul napra
Kié lesz az érett magja?
Halkan szól a pacsirta szó
Bús a lelke nincs vigasztaló
Felhőnek is csordul könnye
Elvész földünk mindörökre?
Könnyeket a nap felszárítja
Szívünket ez nem boldogítja
Énekel a szabad madár
Idegené lett a magyar határ?
Szép hangja az egekig száll.
2o14.O8.O5.Mosonmagyaróvár