Az augusztus teraszán ülök
arról hegedül bölcsen egy tücsök
hogy a körforgás végtelen örök
lágyan ciripel szépen és halkan
ismerős kedves nékem e dallam
a teremtésben nagy hiba baj van
az otthona titkos egy rejtett lyuk
a feje felett sápad a tejút
a vén baglyok a fán rá a tanuk
az ősztől már régóta nem félek
edzett az ember bátor a lélek
látom a részt és a nagy egészet
már nem késhetek én el sehonnan
rakosgatom az óráim sorban
lehet hogy még sok szürke napom van
az éjben nem lát semmit a szemem
tollamat a papírról leveszem
de még lüktet bennem egy kis jelen
itt most augusztus kopott teraszán
csak a szívem ver és néma a szám
születni meghalni nem oly nagy szám.

2014. augusztus 1.