Mint köztudott, a kövirózsa gyógyító ereje vetekszik az aloé veráéval. Szinte minden kertben megtalálható ez a szerény, igénytelen növény, amelyet manapság elsősorban a sziklakertek díszítéséhez használunk. Pedig a kövirózsa sokkal inkább gyógynövény, mint kerti dísz.
Lássuk, mire használhatjuk, a teljesség igénye nélkül.

A tükörbe néztem,
gyermekarcom láttam,
sok évet megértem,
arcom tele ránccal.

Múló időn merengtem,
mely arcomra tapadt,
de lelkem még gyerek,
éreztem, fiatal.

Gyerekek közt éltem,
azok generálták,
sok ártatlan lélek,
az enyémben vájkált.

2022. június 23.

Öreg hársfa törzse,
több száz éves lehet,
koronája körbe'
virággal van tele.

Mézédes illattal
magához csalogat,
megállok alatta,
szedek sok csokorral.

Amíg hazaérek
bódító illatban,
vágyaim mesések,
kedvem határtalan.

Süssünk palacsintát,
javasolja lányom,
meg is sütöm mindjárt,
belesül virágom.

Az én kaktuszomnak
dús csipkés az ága,
mind lehajladoznak
kinyílott virággal.
Rózsaszín szirmai
napfénnyel telített,
szívemnek titkai
fényükkel vegyített.

2022. június 21.

Felhők felett,
a nap alatt
repült a gép,
az idő szaladt,
élménye megmaradt.
Köszönjük Piroska,
hogy megosztottad,
most én is ott vagyok,
ablaknál kuksolok,
lelki szemeimmel
bárányt simogatok.

2022. június 20.

Tűz a nap, aranyba szövi a dombokat,
Szivárvány csillan az íriszeden,
Könnyű szellő simítja arcodat,
Pillangók cirkálnak a kerteken.

Mi ez az idill, földi mennyország?
A szabadság íze mámorító.
Csak nézem az arcod, s a boldogság
Szétárad bennem, mint szomjas folyó,

A nyári nap tovább fénylik,
időt csen az éjszakától,
alkonyt  a szél nem kíméli,
lesz belőle szürke fátyol.

Lebegteti földön, égen,
a bíboros napfény foltok
megvillannak a nagy szélben,
és futnak, mint a koboldok.

Díszkert fehér kerítése
öleli a kis tó vizét,
de annak a felszínére
jutó fények már kicsikék.

Meleg nyári estén a ligetben jártam,
Egy padon aludni, hajléktalant láttam.
Összeszorult  szívem, nekem ez nem tetszett,
Törvényt okoltam, hogy ez megtörténhetett.

Jobb napokat látott  férfi aludt mélyen,
Egy járőr odajött, hagyta őt békében.
Bezzeg, ha egy gazdátlan kutyuska volna,
Állatmenhelyen máris lenne otthona.

éltet a tűz
ölel a szél
ringat a víz
és a szerelem

messzire űz
ezernyi kérdést
a válaszokat már
nem keresem

Mami nagyon szeret téged,
hozza a holdat, ha kéred,
vagy neked a csillagokat,
amelyre az ujjad mutat.

Válassz egyet, melyik tetszik?
Az, mi olyan szépen fénylik?
Az se baj, hogy nagyon messze,
felmászok fa tetejére.

Ha még így is kicsi leszek,
legmagasabb hegyre megyek,
ha alacsony, így sem érem,
akkor már az eget nézem.

Énekel lelkéből, én hallgatom,
szomorú dalában a fájdalom,
népének ősi énekét zengi,
már mind elmentek, nem maradt senki.

Utolsó, ki emlékszik a dalra,
utolsóként mondja el az ajka,
száll a szélben völgyeken, hegyeken,
majd elhallgat, és csak vár csendesen.

A Ligeti hársfák alatt
tánczene szól a színpadon.
Közönség még ülve marad,
egy pár már táncol  a placcon.

A  lány fehér táncruhája
bokáig ér bő fodrokkal.
Libben a tánc ritmusára
vörös hosszú hajkorona.

Partnere egy nagy kalapos
ifjú fekete öltönyös,
Arca hódítóan bajszos,
és a tánca sem közömbös.

Elöntötte zöldáradat
az ártéri földet,
folyóparti fűzfák alatt
föllazult, de szörnyen.

A gyökerek megmozdultak,
megdőltek a törzsek,
letört ágaik lecsúsztak
a pázsitos zöldre.

Öreg törzsek úgy siratják
a letört águkat,
mint háborúkor az anyák
katona fiukat.

Szólj hozzám, ne késlekedj!
Hangod hallani vágyom én.
Hiányodat most is érzem,
Pedig megpihentél  
tört lelkem  üregében, rég.
Szólj egy szót, csak egyet,
mi feledteti a megkopott, 
fájdalmas emlékedet.
Közeledve ahhoz a  korhoz,
amiben te voltál egykor, 
kezdem érteni, mit éltél át akkor. 
Egyedül maradtál a kínnal,

A gyermek már nem mondja, mama.
Az anya csillogása leáldozott, 
Helyét átvette a szürke félhomály,
Melyből ki sem lát többé, talán.

Nem keresi már a fény, hogy
Beragyogja élete zegzugát.
Ki a fénysugara volt neki,
Elfeledte az időskor hajnalán.

Kertem rózsafája
tele van bimbóval,
egy kelyhét kitárta
rózsaszín szirommal.

Áldott a napsugár,
simogatja őket,
szeret, mint anyukám,
álmomban átölel.

Nyári szegfű szíve
oly sok színben ragyog,
mint köröttem minden,
mikor veled vagyok.

Városi utakon
elfogyott figyelmem,
itt a folyóparton
talán kipihenem.

A csend és nyugalom
gyógyítja a lelkem,
vízparti teraszról
kört cikázik szemem.

Csendélet asztalon,
szép virág mindahány,
gyógyírra alkalom,
bűvös az illatár.