Kedves Barátaim!

Egy számomra húsbavágó problémával járulok elétek. Meg kell osztanom valakivel az agyamat feszegető kérdéseket, ha nem akarok gazdagabb lenni egy újabb sztrókkal.

Történt ugyanis, hogy becses Uramhoz közeledett hőn áhított 65. szülinapja.
Tudta ugyan, hogy nem fogja lehúzni a pénz a postás vállát, ha becsönget, de elhatározta, hogy a nyugdíj mellett tovább dolgozik, és akkor kicsit kiegészül a karcsú nyögdíja. Dolgozott is sofőrként derekasan egy egyéni vállalkozónál, aki a Magyar Posta alvállalkozója volt.

Arra nem számított, hogy becses munkáltatója felváltja őt egy szemrevaló harmincas hölgyikére, és a nyuggert pedig fenéken billenti. A Zuram nagyon csalódott volt, mert azt hitte, hogy nyugdíjas állása megmarad.
No és itt kezdődött a kanosszajárás.
Próbált elhelyezkedni a Postánál, mint csomagkihordó, de szegény Postásokat olyan leolvasó szerkezetekkel és fizető készülékekkel látták el, ami szegény férjemnek kínai volt.
Ő inkább a mechanikus dolgok mestere és még a számítógépet sem tudja (és nem is akarja) bekapcsolni. A sport és a megfogható dolgok azok, amik Őt lekötik. Ezért a sok kütyü miatt nem jött össze a meló.
Ezek után következtek a telefonok, barátok, ismerősök, rokonok meginterjúvolása, hogy tudnak-e segíteni? Persze ilyenkor mindenki mindent ígér, de senki nem tesz semmit.
Miután végigpergettük a telefonregisztert, elővettem a számítógépemet és beírtam a keresőbe, hogy Sofőr B. kategóriás jogsival.
Fel is dobott a gép jó pár hirdetést. Hurrá, gondoltam, akkor lehet dagonyázni a munkahelyekben.
De ahogy elkezdtem figyelmesen olvasni Őket, rájöttem, hogy Szupermanókat keresnek, nem sofőröket. Szóval, ha dolgozni szeretnél, legyen minimum B. jogsid, de azt sem baj, ha az ABC összes betűjével megjelölt kategória megvan, kezdve a velocipédnél és a rollernél… a Hold-komppal bezárólag. Legyél precíz, pontos, lelkes, kitartó, magára adó, gyors, fizikailag állóképes, ügyfélközpontú, alkalmazkodó, kreatív, pozitív, de ne légy negatív. Lehetőleg ne akarj sokat keresni, de dolgozz látástól vakulásig, újévtől mikulásig. Legyen érettségid (az se baj, ha vetted) beszélj nyelveket és dolgozz, mert a munka nemesít. Nem lehet ám csak úgy kerek perec odaszédülni a hirdető munkaadóhoz és csak úgy parasztosan zaklatni személyesen! Á, dehogy kérem! Pályázni kell, bé kell a munkavállalónak mutatkozni elektronikusan. Szakmai Önéletrajz és Motivációs levélzet nélkül szóba se állnak Veled. Megnyugtatok mindenkit, hogy avval együtt sem!
Ezen felbuzdulva becses családunk összedugta a fejét és összehoztuk drága Családfőnk Szakmai Önéletrajzát, amiben csecsszopó korától szinte minden fajta tevékenységét lefektettük. Az egészet Éva Lányunk vezényelte le, elvégre Ő a diplomás értelmiségi a családban.
Miután feltöltöttük szegény Párom fényképes Önéletrajzát, átböngésztük az álláshirdetéseket és megpályáztunk közülük összesen 9 darabot. A felajánlott bérekből gyököt vontunk és annak megjelölését és az Önéletrajzot mellékeltük.
Ez történt majdnem két hete.
Azóta egy valaki telefonáltatott a titkárnőjével, hogy nem találja a mellékletet, de szerencsére meglett. Azóta kérem, se bú, se bá. Van egy alkalmazás a hirdető oldalon, ami három napig ingyenes, utána 1490 Ft-ért kiírják Neked, hogy hányan pályáztak az állásokra.
No kedveseim…itt kezdődtek az elveszett illúziók. Volt olyan pályázat, amire 138 jelentkező volt.

Volt olyan is, amelyikre „csak” 72. Azt is megmutatta a fizetős applikáció, hogy Te éppen hanyadik vagy a sorban…és itt esik a fene seggre, mert közben azt is látod, hogy a Te pályázatodhoz hozzá sem szagoltak. Úgy versenyeztetnek, akár a lovakat az ügetőn, csak itt van nyeretlen kétéves, lipicai mén, muraközi sörösló és vén gebe is. Hogy ki fog befutni, a jó Isten se tudja!

Elgondolkodom azon, hogy a mi nagyon fejlett társadalmunkban, miért hangoztatják agyonra, hogy itt még a nyuggerek is dolgozhatnak feszt.

Tisztába vagyok vele, hogy az ember nem lehet próféta a saját hazájában, de nem tartom igazságosnak azt sem, hogy földönfutók legyünk.

Mi mindenkin segítünk, kiállunk a menekültekért, templomokat, iskolákat, sportlétesítményeket építünk a külhoniaknak. A saját kisembereink pedig az éhbérhez elég nyugdíjuk mellett munkáért kuncsorognak.
Nem értem én ezt a világot… ezért füstölögtem itt egy kicsit.
Tehát, ha szeretnél nyugdíjasként munkát vállalni, Kösd föl a gatyát!

Mindenkinek szép mindennapokat kívánok! Szeppent