Halovány sugárral kel fel a nap
Szőlőtőkék ködpárában úsznak
Sűrű pára lepte el a tájat
Köszön a szőlő a hajnali sugárnak
Napsugár a hegyoldalt színesre festette
Rásimul a pára a szőlőlevélre
Fürdik a napsugárban a szőlő fürtje
Sárga-barna leveleket a dér megcsípte
S mintha a hegyoldal egyre mozdulna
Ellepi a szőlőst a szüretelők hada
Telik a hordó az édes szőlőlével
Zeng a hegyoldal szüretelők énekével
Ó, te napsugár, te föld, mit adtál nekünk
Lesz kenyerünk s jó borunk, vígabb énekünk
Tele a puttony, telik a hordó
Van itt bőven szőlő, fehér és bordó
Gyűlik a must, jó a fok száma
Borára gondol, örül a gazdája
Lesz itt szüret után finom lakoma
Pedig szűk esztendőt hozott a borok királynéja
Nehéz munka után perdül a tánc
Száll a víg ének a hegy oldalán
Ó, milyen szép ez az ünnep, örül az ember
Köszöni Istennek, hogy szőlője termett
Vörösen izzik a nap elmenőben, s eltűnik a fénye
Mintha köszönné a szüretelőknek, jó a kedve
Elcsendesül a tájék, köd száll a tájra
Hordókban a termés, örül a gazdája
Mosonmagyaróvár, 2014. szeptember 30.
(Emlékezés László öcsémnél a szüretre. Nemesgulács)
