elmúlt egy év, de változatlan
védelmező mosolyod látom

Halottak napján

Ősz szitál ködöt
sírkertek fölött,
levélkönny ered,
sírokra pereg.

Megdermedt avart
csípős szél kavar,
zörögve repít,
szőnyeggé terít.

Monoton léptek
tapossák széjjel,
sárba fúl léte,
egyetlen éjjel.

Megpihent lelkek
fényútra kelnek,
keresve létük,
porrá vált énjük.

Annyi pénz nincs a Földön, hogy életet vegyek,
de ami van, azt betegséggel ne keresztezzenek,
sírni-ríni, sosem volt időm sem kedvem,
ám bizony sokszor, eseményeken elcsüggedtem.

Gerberák öblös vázában, 
sokáig szépek szobában,
délről jöttek erős génjük,
életerő a szépségük.

Ugyanilyen édesanyám,
tőlem kapta anyák napján.
Én meg tőle szeretetet,
amit soha el nem vesztek.

Mindig a szívemben hordom,
apránként többfelé osztom.
idővel azt vettem észre,
mindig új nő a helyére.

eljött már az ősz
szomorú a természet
szélapó is bősz
s míg a kertedet nézed
szökött álmod átéled

021. október 26.

Kép: https://www.balatonkenese.hu/oszi-gondolatok/

Szeretnék minden lenni,
tőled sosem búcsúzni,

Fáradtan roggyan le a székre
térdei recsegnek ropognak,

Kergettem régen az álmokat,
párat talán utol is értem,
szaggattam a rozsdás láncokat,
kerestem az igazi létem.

Tévedtem utamon letértem,
majd kerülővel értem vissza,
csak úgy mint a gyermek mesékben,
ez is meg van valahol írva.

Mitől ember az ember,
a hús, a csont, és a vér?
Mit teremtett a Mester,
tán egyszer agyunkba fér.

Mitől létezik ember?
Kitől, mitől lét a lét?
Hány cseppből áll a tenger?
Hány fűszálból a zöld rét?

Hol a lét pihenője?
Hol a nyugalmas élet?
Az ember teremtője,
tán soha el ne téved?

Érett szőlőfürtök
tudnak tündökölni,
hamvas kékségükön
zamatot őrizni.

 A szép lányok szedik
daluk messzire száll,
a puttony megtelik
a prés is  készen áll.

A vörös must csorog
koccintás pohárral,
a hordó ha kongott
bort érlel gyomrában.

Vasárnap van az Úr ünnepe,
megperzselt lombját erdőbe hajítja,
tegnap még áttetsző nyár volt,
tegnap pontosan – még tegnap,
mert a szeptembert október borítja.

De október még adja aranyát,
gyűjtik a termést a bogyókat,
majd ködfüggönyét lassan ereszti,
dagonyázza a lehullt lombokat.

sárga, barna, rőt szőnyeget
terít lábam elé az ősz
fázós, nyirkos reggeleket
hozva újra a hideg győz

2021. október 22.

Talpam alatt a föld, hol utam járom,
nem szállhatok, csak a gondolattal játszom,
címeres gonoszokkal teli az ország,
hatalomra úgy vágyó éhescsordák.

Magyarországnak szabadságharcai okán,
Sok hősnek vére  folyt évszázadok során.
Október huszonhárom is a szabadság napja,
Diktatúra ellen a fiatalok harca.
A műegyetem lépcsőin leérve,
Lyukas zászlóval vonultak a térre.
Fenntartó hatalom oszlató lövése,
Hősöket teremtett a kőre hullt vérrel.
Mégis az események felgyorsultak,