Minden fának érzékeny lelke van,
ezért szeressük hát az összes fát.
Fába zárva él egy barna lárva,
bebábozódva a sorsát várja.

Jő a tavasz áldott napsütéssel,
rügyek fakadnak a fák ágain.
"Lelkemről álmodsz olykor?
- Azt hiszed."
Belőled újra életre kelek.

A bábról lehullt a barna köpeny,
csodálatos lepke életre kelt.
A fa nyomban bele is szeretett,
s a lelke szállt a szerelmével.

Boldogságuknak nincs már határa,
a szerelmük fent a légben szárnyal.
Nagyon boldogok ők mind a ketten,
ne legyen vége a szerelmüknek.

idézet Paul Verlaine: Érzelmes dialóg c. verséből