Lassan ballagott az éjszaka,
fekete batyuval a hátán,
összenevettek a csillagok
a hold ragyogását látván.

Az idő újra megforgatta
nyikorgó, rozsdás kerekét,
eljárta már ennek a napnak
bőven a háromnegyedét.

Apró felhő lopakodott
kis tó fényes tükre fölé,
beleejtve tartott könnyét
a hideg vízcseppek közé.

Felébredt az erdei szél
faágak között bujkálva,
leszaladt a csendes kis tó
nádasba rejtett partjára.

Meglátta a könnycseppeket,
sok ezernyit a víz tetején,
sóhajtott, s a hullámokkal
játszott egy kis éji zenét.

Hajnal anyó megunta, felkelt,
a zenészt messzire kergette,
fekete morcos éjszakára
színes selymét kiterítette.