Megfagyott rózsaszál dacol a faggyal,
szívében szerelem, az fűti a lelkét,
s várja a tavaszt.
Reménykedve hívja a melengető nap sugarát,
mely elhozza neki a szíve választottját.
Még hó fedi levelét és hófehér szirmát,
de lelkében a szerelem tüze lángol, ég már.
Megolvad a hó,
s életre kél a megfagyott rózsaszál,
hisz a szerelem győz, mindent legyőz,
itt nincs határ már.
A tavaszi nap sugara megöleli,
csókjával melegíti fel a hófehér rózsa szirmát.
Életre kél a fagyottnak hitt rózsaszál.
A szerelem csodákra képes,
ne hagyjuk hát kihűlni ezt a tüzet semmiképpen.