Ha fáj a szív, fáj a test,
csapongva száll a megsebzett lélek,
már nincs erő,
megfagyott az akarat,
hiába hív a szó, ha a láb nem mozdul,
állva marad.
Röppen a fájdalom az agy kitárt kapuján,
a test görcsbe rándul,
felordít az izmok sora,
s összeomlik a liliom illatú vágy,
tudja nincs esélye már.
Fáradtan jön az éjszaka sötét árnya,
fekete leplét borítja a tájra.
Ma a holdat és a csillagokat sem látni,
elbújtak a sötét fellegek mögé,
ne lássák a földi kín sokaságát.
Nyög a megkínzott test,
izzad, könnye hull, arca eltorzul,
a fájdalom kínoz, nyúz, s a mélybe lehúz.
Rémisztő, misztikus fájdalommal teli éjszaka,
lidércek törik össze minden csontodat,
letépi húsodat, hiába ordítasz.
Várod a megváltó hajnal
vérvörös égaljba burkolt megváltását,
mely elringat,
s nyugtató levendula illatával 
könnyű álmot hint meggyötört testedre.
Hát jöjj megváltó reggel.
Éjjelente sok ember a magánytól,
a fájdalmaitól szenved.