hisz nekünk égnek,
nekünk s az emberiségnek.
Oly hálátlan e világ,
a fiatalok egész nap a telefonjukat nyomkodják
s elmennek mellette, észre sem veszi,
ha nyílik a kőrengeteg között egy gyökeret vert kis virág,
pedig övé is ez kietlen világ.
Pedig milyen szép, micsoda természeti erő,
hogy szélfújta kis magból itt megeredt
és csodaszép virágot nevelt a teremtő,
mint sziklaszirten a megeredt kis havasi gyopár.
Nézd, kedvesem a vén hold sápadt sugarát,
lágyan simogatja a világ apraját és nagyját,
álmot lehelve szemükre,
hogy nyugalom szállja meg zaklatott lelküket.
Az éjszakai csend kíséri őket,
ma nyugalom lepi be a tájat,
csak egy bagoly huhogása töri meg a síri csöndet,
jelezve,, azért van a természetben éjszaka is élet.
Ó kedvesem, aludj hát,
hintsen szemedre csillagporos álmot az ég,
nyugalmad ne zavarja szenvedés,
szívedbe béke, szeretet költözzön,
álmod felett az öreg hold őrködjön.
Holnap, ha eljő a hajnal,
bíbor ruháját libbenti az őszi szél, vidáman ébredjen a világ,
ha az első melengető sugarát a nap hinti ránk.
Legyünk vidámak,
figyeljünk jobban egymásra,
felejtsük el a rosszat,
legyen jobb a mai napunk,
mint a tegnap!
