Szabad-e ennyire szeretni
Igaz szívvel ölelni,
Egy jó szóért mindent feledni,
Bánatot, fájdalmat fedezni,

Nem vagyok több csak egy halk hang,
szomorú, játékos giling-galang,
nem volt soha részem dicsőség, rang,

...carpe diem...

Mécsesünk lángokat meghazudtoló
fénye, tüze messzire világít,
mert végül mindig győz a jó,

A mindennapok köde gomolyog,
szívemben rebbennek, mint verébrajok

Kedves olvasó,
Ki itt vagy velem.
Köszönöm neked, hogy
Időm veled tölthetem.

(Télfélő őszikék)

A novemberi alkonyat
már pusztít és felforgat,
mint a gond az arcomat,
de velem a dac, akarat.

...álmok és vágyak...

Magamban kútjaim mélyítem szüntelen,
hogy szomjazó lelkemet vízével hűsítsem,

most ebben a novemberi gyászban
tavam partjain botladozva sután
beleszédülve az embernélküli tájba
vágyva a Nap melege után

Most, mikor már nem forrón lobog bennem
a szerelem, sosemvolt, szép vitorlám
elhagyom, testem karolja száz hullám
hátán hullám, az egyetlen kegyelmem.

Szín hatalmával rám telepszik az ősz.
Végsőt hazudja a bújócskás nyár.
Lassan már csak emlék. Szakadt a kabát,
bogarak hada, avarban turkál.

(Novemberi őszikék)

Papírlapra hajolt, szárát megmarkolva,
zizegve, sercegve, betűt kanyarítva.
Távolba révedten, rezzenetlen arccal,
​szoborrá dermedten, birkózik a múlttal.

...járom a temetőt...

Tovább lépve emlékeimben,
A befejezés jár már az eszemben.
Hogyan tegyem meg a végszót,
S kedveset mit szólhatnék?