Elmúlt a varázs,
meghalt a nóta,
hamisan szól
már minden strófa.

Nemrég még rímelt,
ma tán csak mímelt
verseket írnék,
ha mernék írni,
de nem tudok már,
mert hallgat a múzsám,
kacagó ajakán
nincsen rúzs ám,
hisz hím az ebadta,
lelkét eladta
egy csitri leánynak, s
most epeszt a bánat,
mert ellopta tőlem
az írói vágyat.

Szűkölök itt,
mint gyáva kis állat.
Elhagyom lassan
e költői tájat.

Mert nem tudok többé
verseket írni,
nem tudok írni,
csak folyton sírni.