Tavasz nyílásakor jöjj ki a rétre,
S nézd, hogy nyílik sok tarka virág.
Ilyenkor újból zöldek az ágak,
A színpompás természet, gyönyörű világ.

Már simogatóan süt le a nap
Az ég tetejéről a zöldellő tájra,
Daloló madarak repkednek körbe,
Rügyes bokrokról, rügyező fákra. 

Kékszárnyú kis fecskék repkednek az égen,
Kiket elringat a dúdoló szél.
Orkánok szárnyán rég tovatűnt már
Hópelyheivel a zordszívű tél.

Itt a húsvét, megyünk locsolódni.
A hölgyek már izgatottan várnak.
A templomba mi ismét elmegyünk,
És hiszünk a FELTÁMADÁSBAN!

Nyírbogdány, 2oo5. február l5.