Ballagó idővel teltek az évek,
iskolapadokból lassan kinőttek,
sokan boldogan várták ezt a napot,
lesz ki nem koptatja már azt a padot.

Ám akik között szerelmek szövődtek,
majd az életutak máshova térnek,
vagy tán szép emlékeket hagynak hátra,
könnyezőszemmel nézhetnek egymásra.

Ott, ahol a tudat országútja
indul bennem, áll egy tilalomfa
ezer ággal, vadhajtással,
lombja között suhogással.
Ráborul a Napra, Holdra,
ráborul a lesz-re, volt-ra,
égbe nyúlik,
                    földbe kúszik,
akaratom színén úszik,

Ez a szó Testvér, annyi mindent takar,
lehet kétnemű de egy méhből fakad,
lélek és szív ezért szeretni akar,
az is testvér kinek más apa akad.

Mikor két virág mely egy tőröl fakad.
belőlük mily sok színárnyalat akad,
nézd a vasrózsát szép tarka színeit,
őrizd mindig testvéred emlékeit.

Öreg akác mióta állsz?
Időd számlálót már nem találsz
Törzsed gyötört sok kint kibírt
Vad gerle rólad vitt hírt

Hírt vitt a harkálynak
Segíts az öreg akácfának
Törzse görcsös, ága beteg
Új tavasz jön ismét élhet

Keserves idők köszöntenek a világra!
Egyik holló a másik szemét vájja
Uralkodik már a pénz ember millióin
Fegyver pusztít, s jön a halál, s akin!

Két perce, hogy nem láttalak,
és elfogott a félelem,
ha holnap már nem várhatlak,
lesz-e erőm, hogy túléljem?

Kiált a Föld vigyázzatok!
Reng hatalmas haragja
A tűzzel, vízzel ne játszatok!
Eljön a bosszúállás napja !

Lángolt a kereszt,hogy felnéztem az égre,
az összekuszálódott furcsa erényekre,
a Hold szinte befeküdt ágyam közepébe,
szakadék tátongott álom és ébredésbe.

Furcsa álom után leültem kint a padra,
gondoltam a napfény gyógyír lesz majd e bajra,
álmomban a csókod ivódott mélyen belém,
míg fokozta ezt a rám vetült meleg napfény.

Messziről jött ember
azt mond, amit akar,
főleg, ha e személy
férfi, s derék magyar.
Hatalmas kerítés
túloldalán lakom,
onnan jöttem ide
bőrtalpú lovakon.
Jövetelem célja
ugyanaz, mint tavaly:
legyen e ház mára
boldogságos Hawaii!

/ Húsvéti gondolatok/

Irigység és bosszúvágy Őt megfeszítette
Az emberért élt, halt, elszállt a lelke
„Bocsáss meg nekik Atyám”!
Jézus kilehelte lelkét a keresztfán.

Füsttől, koromtól szurtos műhelyében
alvilági fények tánca járt,
s ő kergette, hajtotta bősz-keményen
csattogva, zuhogva láncba zárt
magányát. Mítoszok ültek homlokán
hajnaltájt, ha üllőhöz állt jó apám.

Mond csak kedves miért ne lehetne,
hogy újra szerelmed bennem élne,
úgy mint régen mikor álom voltál,
minden éjszaka énhozzám bújtál.

Ígértél nekem fűt-fát reményeket,
tápláltál belém hamis képeket,
hogy lehetne álmot valóra váltani,
hisz fagyott földet sem lehet szántani.

két kezemben fogom locsolóm
tojások lesnek a fűcsomón
s ha megengeded
elbújok veled
ha öntözőmre vágysz oly mohón 

Igazi gyászlepel borult vérző szívekre,
gyógyírt sem leltünk lángokba hulló könnyekre,
harangok is némák, oly pokoli tűz tombol,
ember már nem épít folyamatosan rombol.

            (együtt)    
Felderengett húsvét napja –
útra kelt egy fiú, s apja.
Kicsi lányok, szép asszonyok,
minket méltón fogadjatok!