Ha én úr lehetnék a saját földemen:
Szeretetből készítenék egy új utat.
S hívnám, ki velem tart: ne félj, csak jöjj velem!
Jó szóval ékítve nemes, nagy harcukat.
|
sze 08/09/17
Lénárd József
Örök barátságodba kapaszkodok,
Mint egy elesett kisgyerek.
ki megbotlott egy kőbe,
s nyújtsa kezét segítségre.
|
sze 08/09/17
somogybarcsirimek-.
Gyere vissza, ne higgyél a tónak ,
ott hamis vágyak hívogatnak,
sosem voltak bent aranyhalak,
a tavi rózsák is mind hamisak.
|
k 08/08/17
Dáma Lovag Erdő...
Forrón éget a nap sugara
Sóhajt a rét, szárazság sanyargatja
Lehajtja fejét a vadvirág
De eltűnt fölötte a délibáb
|
k 08/08/17
somogybarcsirimek-.
Nem változtam, mint sokan hiszik,
olyan vagyok, mint valaha régen-rég,
csak nem volt hova kiöntsem, megosszam
gondolataim, melyek bennem élnek még.
|
Ha meglátnak, mint visszatérő bűnös,
koldusod vagyok. Harcos életemben
az alázatosság megalázott. Lennék rabló
kis cinkosa, vagy tüzes Jeruzsálem
|
h 08/07/17
Dáma Lovag Erdő...
Tüzesen ragyog a nyári nap korongja
Ő itt az úr, sugarait ontja
Néma csend a pusztító melegben
Falevél sincs, ami rebbenne
Puszta, bármerre tekintesz
Csend honol a tájon
Mint, ha nem élne senki
Ezen a pusztaságon
|
h 08/07/17
somogybarcsirimek-.
Csip-csöpp-csip-csöpp,
hangtalan eső ha szitál,
ez a borongós idő, kihat
kedélyemre, mely oly zilált.
|
Szél suttog a lombok között,
A napfényben játszik,
Hegyek, völgyek, dombok fölött,
Szivárvánnyá válik.
|
Takard be tested, ha fázol. Simító
kezem vágyó paplanod, s ha nem vagyok,
leszek. Éveink fénylő csillagok,
együtt láthatók. Te vagy a szép szó.
|
A felhők fodrosak, alattuk csöndesen,
Mint szőnyeg terül a végtelen néma táj.
Talán most ott vagyok, talán csak képzelem,
De hallom mégis a víg csengők ércszavát.
|
v 08/06/17
somogybarcsirimek-.
Ne gondold, hogy lelkemben,
nincsenek védekező tüskék,
bizony még hegyesebbek is,
mint amilyenek rózsát védték.
|
szo 08/05/17
Dáma Lovag Erdő...
Vigyázzatok tépi már a sátán
Láncait , mérgében ledobván
Küldi felétek vad hadait
Elpusztítani ami szép, ami hit
|
szo 08/05/17
somogybarcsirimek-.
Hűvös árnyán tölgyerdőnek,
lábam zörgő avarján lépked,
gombafejek ágaskodva lesnek,
hahotázva gúnyt is űznek veled.
|
p 08/04/17
somogybarcsirimek-.
Három rózsa illatozik
szobámnak asztalán,
nem régen még ott virultak,
a kerti rózsafán.
|
Kicsi Piroska szép leány volt,
karcsú és nyúlánk az alakja,
sok fiút őrületbe hajszolt
és szerelembe csengő hangja.
|
cs 08/03/17
somogybarcsirimek-.
Egy nyári langy meleg éjszakán,
ültem a templomtéri park padján,
épp arra jöttél, előttem megálltál,
köszönésemre, puszival válaszoltál.
|
Oh, ti bolond, esztelen poéták!
Hej, ti álmatag, méla bajnokok!
Miért jó, mondd, keserűen élni?
S mért kell némán, magányban halnotok?
|
sze 08/02/17
somogybarcsirimek-.
Mikor a csönd úgy szétterül,
alig pirkad, mikor messziről,
lélek harang hangja csendül,
éjszaka búcsúzik a Holdfénytől.
|
k 08/01/17
somogybarcsirimek-.
Lángoló a folyó,
ahogy vérem fút,
adjad a csókodat,
mi belőled még jut.
|