Nyugtat a csend a patakparton
a világ zaját nem hallgatom
nyírfáim hulló levelének
zizegése ünnepi ének
fáradt dobhártya menedéke
a hangok nem törnek kerékbe
töröm a diót és a fejem,
vaddisznó konda kertemben
a remete élet nem sivár
ha az ember csak vadakat vár
vakondtúrás nekem a metró
elandalít a rozsdás retro
a vak kozmosz alkotásait
csodálom a látvány felhevít
a zsugorított napkorongot
a nyaramban még szirmot bontót
elrejtem a szívem mélyére
sütkérezzek a melegében -
amikor hallgatnak a rigók
szelek fújják a takarodót
miért faggattok tar szilvafák
tudjátok merre tart a világ
ködtakaró és jeges zápor
oda a nyár a forró mámor
hull a levél magától széltől
lesz majd részünk a köhögésből
a távlatokat nézem végül
bármi készül oly gyorsan vénül
az ember majd a rét kivirít
itt maradok e még tavaszig.
2020 okt. 21.