/1956.emlékére/

A Pesti Srácról még nem írtam én,
Kinek emléke ott szunnyadt a lelkem mélyén,
Ki repített benzines palackot nagy erővel,
Tankok repültek tűzet okádó csővel,
Egy Pesti Srácot ismertem én,
Aki alagsorban lakott Ferencváros mélyén,
Alig volt tizenkét esztendős,
Reggel még élt, este már hős.

Várhatta őt haza anyja, apja,
Testvér nővére, ki élelemért állt sorba,
Hiába kérte, hiába mondta;
Ne menj a Corvin közbe, szűk az utca,
De hiába való volt minden szó,
Kezében palack, golyószóró,
Hát így harcolt ő a Pesti Srác,
Mert szíve szabadságért lüktetett, kiabált.

S most, mikor rá is emlékezem,
Bú és kétség ül szívemen,
Mi lett velünk azóta hős nemzetem,
Hova lett hitünk,hova a kegyelem?
Forradalom után nyomorban éltek,
Lenn az alagsorban szülei, testvérei szegények,
De volt egy remény; nem így lesz mindig,
Ha az igaz forradalmat le is verik.

Hogy ,,MUK", márciusban újra kezdik,
Ha eljön megint Petőfi tavasza"
De nem jött el az a tavasz soha
Mert a nemzet fejét egyik járomból
Másikba dugta

S hit nélkül elnémultak a Pesti Srácok
A nemzet térdre rogyva vár
Vár egy békében is összekarolásra
Hol a nemzet értékeiért kiáll
Kiáll,de egymásra találva
Nem ellenségként senkinek
Gazdag és szegény összefognak
Nem szítják egymás ellen a tüzeket
S nem ropognak most a fegyverek,
Hitet tesznek, békével ünnepelnek,
Felrázzák összefogásra a nemzetet,
Szent hősökre méltón emlékeznek.

2O13.1O.21.Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna