Levél egy régi baráthoz

Folyószámlákat rendeztem,
hitelt kérő írást leltem.
Nem vagyok én kerge birka,
hogy kifosszon a maffia.
 
Kell a pénz a menyegzőre,
leányt kérő írta, jönne.
Folyó melletti nagy réten,
birka nyáj legel serényen.
 
Veszek egyet nemsokára,
esküvői vacsorára.
Lesz nálunk nagy lakodalom,

Ha olyat teszünk, mit utólag bánunk,
Szájról-szájra jár régi közmondásunk,
" Eső után köpönyeg", most bánhatod.
Ami elmúlt, már vissza nem hozhatod.
Tanulhatsz belőle, okulhatsz rajta,
Hogy ne szaladj bele újabb kudarcba.
Hiába mondja egy másik közmondás,
" Más kárán tanul az okos" - nemjóját,
Mégis, mi saját kárunkat érezzük,

Indákat fon rám az élet fonala,
olykor szorosat, vagy lazábbat,
nem mindegy hova tekeredik,
kezet, vagy szívet szoríthat.

Az elmúlt évek gyökerekké váltak,
segítségükkel kapaszkodok a létbe,
majd épülnek rám gondok, vágyak,
mint évgyűrűk fáknak törzsébe.

Foxi kutyám nemes lélek,
Barátságban vele élek.
Sündörög mindig mellettem,
Hűségéért megszerettem.

Kezemben a pöttyös labda,
Felugrik, várja, hogy adjam.
Eldobom a füves rétre,
Rögtön ugrik, szalad érte.

Gyerekek, ide nézzetek,
mennyi bábut hoztam nektek!
Szőnyeg lesz a kis szigetünk,
Körbe üljük, beszélgetünk.

Jut egy bábu mindenkinek,
gyermek nyelvek megerednek.
Az én nevem nyuszi Beni,
sárgarépát szoktam enni.

Én most keveset brummogok,
dézsmálom a málnabokrot.
Én vagyok a Szende törpe,
Együnk, Hófehérke főzte.

Lelkem, szívem kitárom,
hadd pendüljön gitárom,
hadd szóljon a zeneszó,
perdülj táncra, így a jó,
karold át a vállamat,
teljesítsd az álmomat,
ölelj, ölelj szorosan,
olvadok a ritmusban.

2019. július 12.

Kép az Internetről

Nem mozdul a víztükör, pihen a csónak,
pihenőt vezényeltek a halastónak,
tekintetem mereven csodál itt mindent,
vizet, bokrokat, fákat a teremtő Istent.

Vágyaknak boldogsága, csobban szívemben,
gyönyörködni így tudok e pasztellszínekben,
szavakkal festem le, ezt a képeslapot,
nélküled töltöttem itt tizenhárom napot.

Ó, de gyönyörű ez a mai nap,
Szentlélek áramlásban galamb.
Benne vörös tűzlángok is égnek,
Pünkösdi pirosrózsás jelképpel.
Templomnak ma a díszvirágai,
Illatukban lehet imádkozni.
Szirom levelei úgy fénylenek,
Lelki nyugalmat adnak az embernek.
Mindenki érzi ma a templomban,
Szent lélek üzenete szirmokban.

Bim-bam szól a harang hangja,
Angyal sereg szólaltatja.
Templomba jön falu népe,
A Pünkösdi szent misére.
Gondoljunk a kezdetére,
Jézus mennybemenetelére.
Szentléleknek csodafénye,
a templomot beragyogta,
üzenetet galamb hozta.
Fehér galamb szárnyalása,
A szent lélek áramlása.
Minden nép a saját nyelvén,

Ó de szép e név, Dalma.. Hatalma
irodalomban, alkotás, ének
Vörösmarty Mihálytól dalban dalolva

új név született. / Férfiaknak csalétek /.
Daloló Dalma, együttes zene.
A vágy, simogatása, és ölelése.

Piros rózsa kihajlott az utcára,
Pompázik születésed napjára.
Eljössz-e hozzánk valahára?
Jöttödet mindenki várja.

Ha nem jönnél, mi mégis köszöntünk,
Születésnapodon üzenjük; nagyon szeretünk.
Nőj nagyra, szépre, szívünknek éke,
Mi gyönyörűségünk, szemünk fénye!

Oly gyengéd volt a tekinteted,
ahogy  búcsúzóul rám néztél,
bár nekem fájt, ezt nem értheted,
de mélyen a szívemhez értél.

Úgy éreztem akkor, hogy szeretsz,
de mindez csak csalóka álom,
ott, valóban az enyém lehetsz,
s ott bármit tehetek, nem bánom.

Ajándék vagy nekünk
mióta megszülettél,
Szüleid, nagyszüleid 
boldogsága lettél.
Édes mosolyod,
kedves szavad
Örvendezteti lelkünk,
bearanyozza
Minden napi életünk.

Vízparton ülök most veled,
De téged már nem érezlek,
Olyan szürke ködös a táj,
Víztükörbe nézek, de fáj.

Fáj, mert torzón homályos,
Szép emléket nem találok.
Feledés ködfátyla rajta,
És kihűlt szívünk alatta.

2019.06. 06.

Festeni szeretnék, ez volt a vágyam,
Nem volt festékem, csak az iskolában.
Aranyló napfény hátunk simogatta,
Osztályunk leült egyik domboldalra.
 
Ecsettel elkapni a pillanatot,
Tanárunk, Pista bácsi így biztatott.
Gyönyörködtünk a város látványában,
Piros háztetőkben, templom tornyában.
 
Kicsinyítés arányát méregettük.

csak egy percet adj még kérlek, nekem
hogy elmondhassam érzésem végre
rettegek és fáj, ha nem vagy velem
s képes vagyok minden őrültségre

csak egy percet adj és majd meglátod
holnaptól szebb lesz minden pillanat
de ha megtagadsz, tudom, megbánod
s magányban talál rád a virradat

2019. július 10.

Kép az Internetről

Csodálatos volt a régi, kézi aratás,
estére fáradt marokszedő és a kaszás,
pirkadattól napnyugtáig folyt a munka,
ehhez kellett kenyér, szalonna, pálinka.

Délután a napsugár is görbén nézett,
hiába tüzel, szorgosan vágják a rendet,
kíméletlenül szúrt tarló női lábat,
esti harmat vigasztalta az asszonykákat.