Lassan hízlalja arcát a hold,
víz felett gyönyörködik benne,
halkan susog az őszi lomb,
mintha az elmúlástól félne.

Nincsen tücsökdalos éjszaka,
kicsi sünök nem motoszkálnak,
nem kopog sétálók tűsarka,
vége az éjszakai bolyongásnak.

Oly szép az őszi csendélet,
bár ködöt borít, fújó szelet,
de pihen egyet a természet,
mielőtt hoz téli díszletet.

Hideg az éjszaka haza húz,
bekucorodni kályha mellé,
rádióban szól egy régi blues,
egy forró tea teszi szebbé.