Ültessünk fát minél többet,
Bizony ez oly remek ötlet.
Csemetefák sorakoznak,
Éppen mostan virágoznak!

A régmúlt növekszik,
az idő egyre fogy,
semmire se vágyók lépte
nagyon lassú - a térd rogy.

Lépcsőktől nehéz a lábad,
a pince mélye egyre hív,
nem kell a korsó - félre,
lopóból mélyet szív.

Ajándéka a hegynek
pincébe rejti kincseit,
jó kedvre vagy búra adja,
hordó ereszti könnyeit.

Vajon mi vár rám az új évben,
mit ad majd a Megváltó nekem,
korházi ágyat vagy menlevelet,
netán egészséget és boldog életet.

Falunk utcája,
fehérre meszelt háza,
- ez az otthonunk.

Misének vége,
bim-bam, harang szól délre.
- megebédelünk.

Mosolygós a nap,
a szabadba csalogat.
- padra kiülünk.

Évek elteltek,
gyermekeink elmentek. 
- ketten maradtunk.

Megfogjuk kezünk,
örök a mi szerelmünk.
- elbeszélgetünk.

Mint meseország, szép emlék,
Faluszéle Alattyánon,
Lassan folyó Zagyva mentén,
Ovisokkal szaladgálok.
 
Selymes fűben labda gurul,
Futunk, ki éri hamarabb,
Matyi éri a kis huncut,
Sarkában jár Marianna.
 
Kiserdő árnyéka alatt,
Vadvirágokat is szedünk,
Látunk tücsköt és bogarat,
Annyi mindent felfedezünk.

Csukva a szem, és nyitva a száj,
berepülhet rajta így egy bogár,
ne várd a galambot, nem repül,
hát éhes maradhatsz kegyetlenül.

Fájdalmas sikolyok
/a romba dőlt házasságok színpadán/

Kegyelmezzetek emberek
észnél legyetek!
Nem halljátok, sikítanak a gyerekek?
Fájdalmas sikolyok!
Szívetekig, agyatokig hatol
Kegyelmezzetek a gyereknek!
Ki helyettetek meglakol

Mezei István

 Szomorkásan: 52.

 Ha elhagyott a feledékeny Isten,
vasbányász rabok verseid szavalták
fejből, szobáid lettek sötét tárnák,
és nem jött senki, hogy rajtad segítsen.

 Villonon, ékes Shakespeare-en
merengtél, párizsi rablót és szajhát
örökítettél meg, és tilalomfát
vágtál ki, merészebb nálad ma sincsen.

nyújtsd két kezed felém
legyél tűz, mely éget
legyél izzó remény
halljam szívverésed

kezem nyújtom feléd
leszek víz, mely hűsít
s ha vállam ölelnéd 
lágyan végigsimít

2019. július 29.

Kép az Internetről

lelkem, ha fájdalomtól háborog
komor és mély sötétségben játszik

Az emlékezés is koszorúvá válik,
szemedből néha kirobban könnyed,
tövisből font árnyék, mely kísér,
kővé vált megsebzett szíved.

Kinek kezdete nincs, annak vége sem,
szikrázó nyomokban Csillag kihunyt,
megérted már azon hideg teleket,
mikor szán nem siklott, hó sem hullt.

A szépség pompás konoksága
nem formálja át a csúcsot,
az emlékezet bizonytalan,
ne vágjunk ki minden bokrot.

Hol vannak a teknővájók,
vagy a háztól-házig járó,
köszörűs, drótostótok,
gőzmozdonyos masiniszták,
vagy váltót ki újraállítók.

/Első világháború kitörésének 1OO.évfordulója/

Ráncok évek egyre jobban, rám telepedtek,
indák évtizedei körém tekeredtek,
láttam tölgyet borostyán szorításában,
toportyánt vadászcsapdának fogságában.

Ám a tölgy szenvedett de nem mutatta,
aranysakál vagy róka, lábát leharapta,
míg az ember, emberként éli sorsát,
nem épít az Istenhez égi lajtorját.

Éva - miért azt az almát szakítottad,
Éva - miért azt adtad nekem,
egy csenevész almafáról vetted volna,
amely alatt Én ott hűsöltem.

Sátán, mely ott van mögötted,
kígyó képében neked sziszeg, követ,
bűnbe vitted azt az embert,
aki érted mindenre képes és szeret.

Unokám egy cukorfalat,
Nálam tölti most a nyarat.
Büszke a hosszú hajára,
Lófarok a frizurája.

Előtte állatos könyve,
Szamárfül van felpörögve.
Figyeld nagyi, okos vagyok?
Ez szamárfül, ott lófarok.

Turcsi orra Malackának,
Gyapjúszőre a báránynak.
Itt pedig a tehén tőgye,
Édes tej jön ki belőle.

               "kedvesemnek"

Az ég ajándéka Te vagy nekem,
remény élteti mindig a szívem,
hogy egyszer meglátod bennem
azt, amivel mindig is rendelkezem.

Te vagy az a minden,
ami a világ nekem,
vagy Te életem része,
Te vagy a szerelem.