Láttad-e fényét
a rohanó vonatnak?
Áttetsző homályát
a párás ablakoknak?

Láttad-e a költőt sírni
egy züllött éjszakán?
Sörös kupa mellett,
söntés lucskos pultján?

Láttad-e a lányt?
Ki eltűnt nesztelen,
mint hűvös árnyék
a pirkadó keleten.

Vasketrecét az élet rám zárta,
túl a rácson karod felém tárva,
távolról úgy hívogat egy hárfa,
udvaron ugyan zöldell már nyárfa.

Kedvesem csak annyit kérek tőled,
szóljon hozzám gyönyörű éneked,
szerelmed így tépi a bilincset,
amit rám rakott irigység, gyűlölet.

Csillag született ott -
fenn a fekete kárpiton,
de hozzá sosem érhetsz,
túl van minden vágyadon.

De a méhek ott lehetnek
minden általuk kedvelt virágon,
gátlástalanul te sosem lehetsz,
nem léphetsz túl az álmodon.

Expresszlevél száguld délre,
odaér majd másnap délre,
hol a címzett drága karja
már bontani is akarja.
Mondd meg neki röpke levél –
mert hisz te barátom levél,
s tudhatsz rólam minden titkot -,
hogy a szívem érte tik-tak!
Mondd meg, hogy az álmom őrzi,

Tűzliliom kettesben,
Kinyílott a kertemben.
Olyan szépen kivirultak,

Nyáresti alkony édes varázsa,
rászáll minden apró kis virágra,

Ahogy tegnap forrón öleltél,
lágy felhők fölé repítettél,
éreztem, nekem már nem kell más,
belőled árad édes varázs.

A felhők felett ölelkeztünk,
összeolvadt a világ velünk,
egyek lettünk földdel és éggel,
szívem így dobbant a tiéddel.

2019. július 16.

Szénagyűjtők
/3.kép.:Julien Dupré
munka szeretete....régen/

A magyar Mózes; híres Álmos vezér,
vele érkezett ide a diadalszekér,
Pannóniát újra birtokba vette,
őt a fia Árpád vezér kísérte.

Sámándoboktól hangos a Kárpát medence,
Táltosok fohásza füsttel száll a légbe,
lassan a keresztek is előkerültek,
a monda szerint voltak szembeszegültek.

          Levél egy régi baráthoz

Folyószámlákat rendeztem,
hitelt kérő írást leltem.
Nem vagyok én kerge birka,
hogy kifosszon a maffia.
 
Kell a pénz a menyegzőre,
leányt kérő írta, jönne.
Folyó melletti nagy réten,
birka nyáj legel serényen.
 
Veszek egyet nemsokára,
esküvői vacsorára.
Lesz nálunk nagy lakodalom,

Ha olyat teszünk, mit utólag bánunk,
Szájról-szájra jár régi közmondásunk,
" Eső után köpönyeg", most bánhatod.
Ami elmúlt, már vissza nem hozhatod.
Tanulhatsz belőle, okulhatsz rajta,
Hogy ne szaladj bele újabb kudarcba.
Hiába mondja egy másik közmondás,
" Más kárán tanul az okos" - nemjóját,
Mégis, mi saját kárunkat érezzük,

Indákat fon rám az élet fonala,
olykor szorosat, vagy lazábbat,
nem mindegy hova tekeredik,
kezet, vagy szívet szoríthat.

Az elmúlt évek gyökerekké váltak,
segítségükkel kapaszkodok a létbe,
majd épülnek rám gondok, vágyak,
mint évgyűrűk fáknak törzsébe.

Foxi kutyám nemes lélek,
Barátságban vele élek.
Sündörög mindig mellettem,
Hűségéért megszerettem.

Kezemben a pöttyös labda,
Felugrik, várja, hogy adjam.
Eldobom a füves rétre,
Rögtön ugrik, szalad érte.